Bevezetés

Kedves naplóm! A repülő szar dolog... Imádtam Londonban lenni, Apánál, de az utazás szörnyű... De nem baj, amint hazaértem, ki vár majd otthon? Viki...Nagyon imádom a csajt! Eddig olyan nyomi volt, de most egyre jobb, és jobb fej. Vajon a többiekkel mi van? Hanna, az én kicsi madárkám, olyan cukii! Pipi, a buta barát! Villő, a nagyon nyomi csaj! Robi, a hős szerelmes. Mindenki hiányzik. Most, hogy 11.-es leszek, én fogom uralni a sulit, de nem olyan abszolutista hatalommal, mint ahogyan az előző lány tette, hanem demokratikusan, kedvesen török majd a trónra. Persze sok ember fog hiányozni abból az osztályból aki ballagott... Anna, úristen, hogy fogjuk tartani a kapcsolatot?! Végül is csak megoldjuk, hiszen ő a fogadott nővérem. De Debrecen olyan messze van! Meg azért furi lesz, hogy a Dani sem jár majd ide, hiányozni fog, hogy nem minden reggel a bátyámmal megyek a vonathoz. Mi lesz, ha kiderül a titkom? Mi lesz, ha valaki rájön? Mindenki eltaszít magától.


Leszállt a repülő, rengeteg ember tódult ki az ajtaján. Ott volt egy lány, piros kabátban és farmerban, torna cipőben és összefogott hajjal. Nagyon szép volt a külseje. Szőke  haja volt, jádezöld szeme, magas és vékony testalkattal. Még a lelke! Érdekes, hogy kívül önbizalommal teli, belül viszont sérülékeny. Különleges volt. Nagyon különleges. A testvére lépdelt mellette, barna hajú, sötétebb bőrű, jóképű. Vele együtt átkísérték a csomagokhoz, végül ki oda, ahol emberek vártak a megérkezőkre. Szofit és Danit a családja várta. Még sejtelmük sem volt, mit csinált a lány a szünetben.

***

Kedves Naplóm! Évnyitó volt ma a Palántában, egy gyönyörű, napsütéses, de hűvös nap. A tömegben, a rengeteg arc között ott volt egy. Egy szőke hajú, leírhatatlanul gyönyörű szemű, jóvágású fiú arca. Ő volt a hős szerelmes... Én is mindig szerelmes voltam belé, de sosem mondtam ki. Sem neki, sem másnak. Ma pedig újra láttam három hónap után. Annyira hiányzott! Meglátom, mi lesz... Kicsit félek a kapcsolatoktól, főleg vele, hiszen ő olyan... más! Mindenki ott volt, aki hiányzott, aki nem, akit nem ismerek. Jó volt újra látni a sulit, jövőre már ballagok... Úgy szeretem a közösséget, a tanárokat az épületet! Azonban rájöttem valamire; engem nem vesznek komolyan az emberek. Mindig mondom, például a Vikinek, hogy ő a legjobb barátnőm, de nem hiszi el. Mindig mondom a bátyámnak, hogy én ugyan olyan okos vagyok mint ő, de nem hiszi el. Nagyon rosszul esik, mintha engem csak egy bohócnak tartanának, akinek nincsenek érzései... De vannak, kedves naplóm, vannak. Ezentúl több hatalmam van felettük, mint bárki is képzelné.

***

Az iskola első napja! A reggeli ébredésnél nincs rosszabb -gondolta Szofi. Nagy nehezen kikelt az ágyból, és lemászott a galériáról, ahol aludt. Belenézett a falon lévő tükörbe. Egy hosszú, fehér póló volt rajta, a haja szétállt. Az első nap... Fél óra múlva ki kell lépnie az ajtón, szalonképesen. Az idő nagy része arra ment el, hogy egy szál bugyiban és melltartóban állt a nyitott szekrény előtt, és megpróbálta kiválasztani a naphoz megfelelő ruhát. Sikerült is neki, gyorsan fogat mosott és el is indult a vonathoz... Életében először egyedül.


A lány mosolyogva lépett be az osztály ajtaján, rózsaszín nadrágban, kiengedett hajjal. Viki egyből a nyakába ugrott.
-Szia!-sivított a fülébe.-Szia édes!-válaszolta az újonnan érkezett.-Sziasztok!
Szofi körülnézett. Legjobb barátnője mellette állt, farmerban és egy kék pólóban. Odament Hannához, és megölelte.
-Hogy telt a szüneted?-kérdezte az alacsony, szőke lány.
-Nagyon hiányoztatok!-válaszolt, miközben mindenkit megölelgetett.
A terem hangulata megváltozott. Mosolygó arcok, boldog tekintetek ültek körös-körül a padokban. Szofi kiváncsi volt, hogy mit rejt ez az év.