7. Fejezet -Az iskolabíróság-

Édes barátom! Már október 4. van! Holnapután van Dani szülinapja... Minek örül egy ilyen ember? Vettem neki egy etimológiai szótárat, hátha kiéli magát azon, és nekem nem kell a hülyeségeit hallgatnom. Csütörtök van, azaz holnap már péntek. El fogok kezdeni táncra járni, oda, ahova Viki is jár. Annyira jó lesz! Ma magyar dogát írunk, Ágota nénivel. Meséltem már róla? Nagyon szeretem, de az óráit nem annyira. De melyik tini szereti a nyelvtant?! Mennem kell öltözni, jól kell kinéznem, mert ma is, mint minden nap, találkozom Vele... Egyszerűen csak nem tudom leírni, milyen érzés, amikor találkozunk, de nem is kell, mert én érzem. Te, kedves naplóm! Te vagy az egyetlen, aki ezt megértheti.


Szofi letette a naplójá, és öltözködni kezdett. Amikor éppen a szűk farmerját próbálta felhúzni, hangos zene szólalt meg az ágyából. Annyira megijedt, hogy orra esett, és félmeztelenül kapálózva jött rá, hogy a telefonja csörög. Megkísérelt odakúszni a létrához, ami az ágyához vezetett és leszedni a telefont. Amikor nagy nehezen a kezébe került a rezgő tárgy, egyből felvette.
-Halló, tessék?
-Én azt hittem, ember vagy, és nem egy hal-ló. -A hang ismerős volt. Egy édesen magas, de felnőttes, női hang.

-Anna! Annyira hiányzol! Mikor jössz már fel? Nem láttalak egy éve! -Szofi egész mellkasát melegség árasztotta el. Annával nem keresték egymást augusztus óta.
-Pont ezt akartam mondani! Szombaton, és azt akarom kérdezni, hogy nálatok aludhatok-e.
-Persze, de akkor lesz Dani szülinapja, nem baj? -Anna és Dani osztálytársak voltak gimiben,de sosem kedvelték egymást különösebben.
-Nem, dehogy! Úgy is rég láttam már... Nem mintha annyira hiányozna -mind a ketten nevettek.
Szofi 3 évig legjobb barátnőjének tartotta ezt a lányt, és amikor megtudta, hogy elköltöznek, úgy érezte, mintha egy darabot szakítanának ki a szívéből. Nagyon sok dolgot éltek át együtt. Az éjszakai pudingfőzés, a minden estén lévő futás, a tornamutatványok, a filmek, az esti mászkálások. Mind ott lapult a két lány szívében, olyan mélyen, hogy soha semmi nem szedhette volna ki őket. Ezt gondolták addig, amíg el nem jutott hozzájuk a költözés híre. De tévedtek, méghozzá akkorát, mint még soha életükben.
-Akkor szombaton jössz? Hánykor? -kérdezte végül Szofi, aki még mindig próbált öltözködni. Nem nagy sikerrel.
-Kettő körül jó lesz?
-Persze, de most már megyek, mert megfulladok a pulcsimtól! Szia!
-Szia -köszönt el Anna is, de a fuldokló lány még utána szólt.
-Anna! Jó volt hallani a hangodat.
-A tiédet is.
Szofi meleg szívvel tette le a telefont. A fogadott nővére tehát meglátogatja. Örült ennek, de tudta, mélyen legbelül, hogy furcsa lesz, hogy fel fognak jönni a régi érzések, és fel fognak tépődni a régi sebek.
Az iskolába, késve beérve mindent rendben talált, csak egy dolgot nem. Egy elég fontos dolgot. Üres volt az egész iskola. Hangokat hallott a tornaterem felől, ezért arra vette az irányt.
A terem közepén ott állt az egyben magyar tanár, egyben igazgató Ágota néni, két oldalán pedig Robi és az igazgatóhelyettes, Klára. A diákok a terem két oldalán lévő padokon ültek, és mindenki izgatott volt. Robi arca olyan volt, mint aki nem tudja eldönteni, hogy nevessen saját helyzetén, vagy süllyedjen föld alá szégyenében. 

Szofi tudta, hogy ez egy dolgot jelenthet. Iskolabíróság.Az iskolabíróság mindig is a Palánta specialitása volt. Ezt egy nagyobb szabály áthágásánál hívták össze, és ilyenkor a diákok (ha minimálisan is) segíthették elbírálni az esetet. Már csak egy kérdés volt. Mi a mai szabálysértés?
Szofi a terem végében meglátta barátnőit, és gyorsan odasietett, miközben elnézést kért a késésért.
-Mit csinált ez a vadbarom? -kérdezte, amire Viki adott a leggyorsabban választ.
-Kiugrott az ablakon az elsőről egy fára, amikor éppen egy tancsitól menekült, aki el akarta venni az öngyújtóját.
-Gratulálunk neki. De nem lett semmi baja? -Szaffi komolyan aggódni kezdett Robi elmei egészsége miatt.
-Szerencsére nem. -Most Hanna szólalt meg csendesen. A Pipivel való affér után még visszahúzódóbb lett. -A diáksereg képviselőjének téged választottak ki -folytatta. Ez nem volt meglepő. A diákok, a szülők és a tanárok közül mindig kiválasztanak egy szóvivőt, aki rövid, rögtönzött beszédet mond a "vádlott" ellen, avagy mellett, attól függően, hogy a többség mit szeretne.
-Miben egyeztetek meg, védenem kell, vagy támadnom? -a lánynak fogalma sem volt, hogy ennyit késhetett.
-Védened, bár ez nem lesz nehéz... -nézett rá Viki kihívóan. -Mindjárt te jössz. A tanárok már voltak, a szülők pedig utánad jönnnek.
-Rendben, de ki látta a történést? -elkezdett lélekben felkészülni arra, hogy egy általa nem is rendesen ismert ügyben kell kisügyvédet játszania. Imádta a jogot, de ez kicsit túl gyors volt, még neki is. Azt hitte, hogy csak pár percet késett, de most, hogy ránézett az órára, látta, hogy majdnem lekéste az első órát. Furcsa, hogy nem kapott érte büntetést. De hogy mehetett el ennyire az idő?!
Ebben a pillanatban merengéséből az igazgatónő szavai zökkentették ki.
-Szofi, te jössz. Készen állsz, vagy vállalod egyáltalán? -ezek költői kérdések voltak. Szofinak szinte kötelező volt ezt vállani, mert a többiek bíztal benne, hogy megvédi a kirúgás szélén álló barátját.
-Igen, mehet. -válaszolt, és elindult a terem közepe felé. Az első órák ilyenkor elmaradtak, és általában a délután folyamán kerültek bepótlásra. Megállt Robi mellett és megköszörülte a torkát. Az egész terem elhalkult. Igazából Szofit mindenki szerette, de legalább tisztelte.
-Sziasztok! Ha jól értesültem, a mai összejövetelünk arra szolgál, hogy megvitassuk Veres Róbert mai kihágását. -Igazából erre volt jó ez az egész. Fejlesztette a gyerekek beszédkészségét. Szofi Robira pillantott. Tudta, hogy ha nem is rajta múlik, de van szerepe abban, hogy a fiút kirúgják-e aznap.


Kedves naplóm! Fárasztó napom volt. A mai iskolagyűlésen nekem kellett megvédenem Robit... De végül megúszta egy igazgatóival... Anna pedig jön szombaton! Annyira hiányzik... A magyar dogám ötös lett, büszke vagyok rá. Amúgy a napom, ezektől eltekintve unalmas volt. Jó éjt, szeretett kiskönyvem!