2. fejezet -Csak(?) egy régi ismerős-

Kedves naplóm! Meséltem már neked Pipiről? Tudod, az az osztálytársam, aki szörnyen buta, de nagyon szeretem! Szőkésbarna haj, barna szem, duci testalkat, és olyan édes összhatás. Jajj képzeld el, ma kiderült, hogy bukik Vikire! Ez nagyon meglepett... Végülis, meg van rá a joga, hogy már másba legyen szerelmes. Csak ő mindig ott volt nekem, jobban, mint egy barát. Holnap már csütörtök, és ez már a második hét. Hogy szalad az idő, úristen! 

Szeptemberhez képest kellemesen meleg idő volt 13.-án, csütörtökön. Szofi egész napja átlagosan telt, egészen amíg el nem jött az ebéd ideje. Az észveszejtő rohanás, a szörnyű menzakaja, az asztal körüli beszélgetés után kezdődött. A sors keze, mintha megrázta volna a fordulatok fáját, melyről aláesett egy alma, és éppen Ámor nyila mellett találta el a lány mindennapjait.
Robi végzős volt, mégis mindig a 11.-ben lógott, mivel Pipi volt a legjobb barátja... Na jó, talán nem csak ezért. A pillanatban, amikor Szofi és Viki együtt léptek be kis beszélgetés után, két fiú a terem végében állt és valamin heves gesztikulálás kíséretében vitatkoztak. A lányok csak mondatfoszlányokat hallottak.
-...ne az erdőbe...-magyarázta a fiatalabbik.
-...szép helyre kéne... nincs igazad!-"hallatszott" a válasz.
Az egész osztály csendben elfoglalta magát, ami nem volt szokványos. Általában Dani és Peti (alacsony, cuki, idióta gyerekek, akik most eltűntek valahova) dobálóznak mindenfélével és ütik el;le a dolgokat teniszütővel. A többiek szurkolnak nekik, kivéve Villőt és Andrist. Ők eléggé el vannak nyomva, de még egymástól is elzárkóznak.  Andris mindig is reménytelenül szerelmes volt Vikibe. Villő meg... ő Villő. Szofival ovis koruk óta ismerik egymást, de soha nem lehetett róla tudni semmit.
A fiúk abbahagyták a tanácskozást, és a két újonnan érkezett irányába indultak el. Úgy néztek ki, mint egy mese szereplői, akik a főhősnőket akarják elcsábítani. Nem bírtak megszólalni. Nem tudták mit mondjanak, ezért megálltak félúton, egymásra néztek és újra veszekedni kezdtek. Nagyon nevetséges látványt nyújtottak, amint egymással szemben állva félhangosan konzultáltak valamin, de közben össze-vissza grimaszoltak. Amikor Pipi éppen nyelvét kidugta, fél szemét becsukta és úgy nézett ki, mint egy félresikerült troll, Viki és Szofi hangos nevetésbe kezdett. Azt hitték, megfulladnak, egymásra támaszkodva dőltek a röhögéstől. Ennek a szitunak a közepén belépett az osztályfőnök.
A Palánta egy alternatív, gyerekközpontú iskola révén engedte, hogy a diákok tegezzék a tanárokat. Őt diákok legtöbbször Tücsinek hívták, mert ez volt a beceneve, ami a Kovácsné Tünde Csillából alakult ki.
-Szia Tücsi!- hangzott fel a mindennapos mondat.
-Sziasztok!- felelt a tanár. -Róbert, mit keresel te itt? Az igazgatónál volna a helyed!- igaza volt. A múltkori affér, mikoris Robi kiugrott az ablakon a félemeletről, elég kínosra sikeredett.
-Indulok is, bocsánat- mondta és Szofinak kezét nyújtotta. -Adj egy pacsit! Te csacsi!
Ez a szörnyű poén már évek óta üldözte a fél iskolát.
-Vajon miről beszélhettek?- kérdezte a lecsacsizott Vikit, miközben a padukhoz indultak.
-Fogalmam sincs-válaszolt a ködös tekintetű lány. Barátnője bármennyire is szerette őt, mindig is tudta azt, hogy szörnyen, de úgy igazán szörnyen üresfejű. Most sem gondolkozott. Odáig nem terjedt az elméje.

***

A nap végén Szofi egyedül sétált a vonathoz. Szüksége volt magányra az egész napos pörgés után. Belépett az összefirkált váróba, ahol csak egy lány ült a padon, a táskája mellett. Égő vörös haja volt, gyönyörű zöld, szikrázó szeme. Bőrdzsekit és csőnadrágot viselt, a fülében fültágító volt. 

-Krémes?- kérdezte Szofi, mire a lány szeme meglepetten rárebbent.

-Szaffi?- kérdezett vissza. Felpattant és szinte ráugrott barátnőjére.

-Úristen, nem láttalak június óta!- Szofi ezen felkiáltására csak csend volt a válasz. -Nagyon, de úgy igazán nagyonnagyon hiányoztál!

-Te is nekem!- válaszolta ''Krémes''. Azért lett pont ez a neve, mert 3 éves koruk óta ismerik egymást, és akkor ez jött ki a Kertész Margaréta névből.

-Mesélj nekem, hogy telt a nyár, mi van a füleddel?

Beszélgettek először a váróban, aztán a vonaton majd Szofiéknál, és kezdték újra azt érezni amit régen: a világban, és azon kívül minden tökéletes, amíg ők vannak egymásnak.