3. Fejezet -Az érdekes kérdés-

Holnap már péntek, kedves naplóm! Örüljünk ennek. Tényleg, még nem is mondtam!  Újra Találkoztam Krémessel! Egész nap vele voltam. Annyira jó volt! Megint éreztem azt... De ez olyan furcsa. Tudom, hogy neked elmondhatom, mert te hallgatsz. Néha úgy érzem, benned bízhatok meg a legjobban. Azt érzem, amikor vele vagyok, hogy minden tökéletes, hogy semmi miatt nem kell aggódnom, mert ő mindig itt lesz, és segíteni fog. Máshogyan szeretem őt, mint bárki mást... Másképpen, mint ahogy Annát szerettem. Anna... Emlékszem,  amikor elszívtam vele életem első szál cigijét, vagy amikor tavaly náluk aludtam és Robi éjjel 2-kor bemászott az ablakon. Mindenre emlékszem, és minden hiányzik. Értem én, hogy gazdasági helyzet, meg munkahelycsökkentés, de miért pont Debrecen? Az olyan messze van Piliscsabától. Tehát Krémessel más. Tudom, hogy vele nem választana el egy  sima költözés. Tudom, hogy vele nem választana el semmi.

Amint Szofi letette a naplóját, megpróbált elaludni. Mostanában alvási problémákkal küzködött. Nagyon későn aludt el, mint szinte minden  nap.
Furcsa álmai voltak. Az elsőben egy kerek tisztáson volt, hulló falevelek közt, ködben, ahol egymással szemben két pad volt. Az egyiken ő ült, a másikon Robi. Elkezdtek egymás felé szaladni, de egy fal választotta el őket. A másodikban ő és Krémes voltak a suli egyik folyosóyán, és beszélgettek, de Krémesnek csörgött a telefonja és azt mondta, hogy el kell mennie, és soha többet nem találkozhatnak.
Reggel fél hétkor telefoncsörgésre ébredt. Álomfoszlányok keringtek az agyában.
-Haló?-vette fel álmosan.
-Szia Szaffi! -egy vidám, éber hang hallatszott a vonal túlsó végén.
-Szia!-"Ez a csaj sosem alszik??"-gondolta- Ha megbocsátod a kérdést... mit szeretnél??
-Csak azt akarom kérdezni, hogy hánykor jössz ma haza?
-A kettes vonattal. És te?
-Hát akkor én is.
-Figyelj...
-De cuki a hangod! Mint egy kómás cica! -ettől Szofi elvesztette a remény utolsó cseppjeit is, hogy visszaaludjon. -Na jó, nekem mennem kell. Robival talizok.
Robi és Krémes születésük óta ismerték egymást. Mindig is nagyon jóban voltak, és olyan volt, mintha a lány rángatná őt vissza az elzüllés szakadékának széléről.
Szofi kibújt az ágyból és lemászott a galériáról. Lement a konyhába, és ott találta az anyukáját.
-Jó reggelt! -nézett fel a monitorról egy pillanatra.
-Szia, anyu! -elkezdett a hűtőben kutakodni valami ehető után. Végül a pirítós és a yoghurt mellett döntött. Amíg pirult a kenyér, Szofi elgondolkozott.
A szülei 6 évvel azelőtt váltak el, amikor ő 10 éves volt. A válás nagyon megviselte a családi kötelékeket. Mélázásából a lépcső felöli motozás zaja zökkentette ki. Az ajtóban Gabi jelent meg, a pótapja. A válás után egy évvel már összeházasodtak Szofi anyjával, az apukája pedig Londonban költözött.
-Jó reggelt! -köszönt a lány.
-Neked is! -hangzott a válasz.
Soha nem volt különösebben jó a kapcsolatuk. Nem volt egymással semmi bajuk, csak nem voltak jóban. Közben Dani is felébredt. Aznap nem volt egy órája sem. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen hallgatott Jog-és Államtudományt.
-Sziasztok! Mi ez a hajnali handabandázás? -újabban szokásává vált hasonló kifejezéseket használni. -Alig van még pitymallat.
Szofinak ilyenkor mindig kedve lett volna odamenni, és jól képen törölni. "Miért beszél így egy 18 éves???"-gondolta mindig. Mindenki megitta a raggeli kávéját, megette a reggelijét és elment készülődni. Szofinak még sejtelme sem volt arról, hogy mi vár rá aznap.

***

A nap vége felé, amikor a lány már elindult volna a vonathoz, maga előtt találta Robit.

-A frászt hoztad rám! -kiáltott fel Szofi.

-Bocsi.-és tényleg úgy tűnt, mint aki sajnálja. -Csak kérdezni akartam valamit. -úgy nézett rá, hogy neki elkezdtek remegni a lábai. A kék szemei megbűvölték a lányt, minden egyes alkalommal.

-És meg is kérdezed, vagy csak állsz és bámulsz rám úgy, hogy mindjárt leesik a bugyim? -a válasz erre egy szívdöglesztő félmosoly volt.

-Pipi éppen most beszél a Vikivel...

-Miről is?

-Arról, hogy elmegyünk-e duplarandira -még pár centivel közelebb állt a folyékonyság szélén álló hölgyhöz. -Tehát?

-Milyen választ vársz erre? -hebegte Szofi.

-Mondjuk egy igent.

-Akkor igen.

Megölelték egymást. A lány egész teste bizsergett, és az ujján a gyűrű most még hűvösebbnek tűnt.

-Mikor is lesz? -kérdezte végül, mikor már kezdett nyálas lenni a pillanat.

-Holnap, délután négykor találkozunk a Pipinél.

-Órát ne egyeztessünk? -mindketten nevettek. Szerettek együtt nevetni. Szerettek együtt lenni. Szerették egymást.

Kedves naplóm! Annyira jó dolog történt ma! Robi engem, Pipi meg Vikit hívta el randira, és duplarandizni megyünk. Fogalmam sincs, hogy mi lesz belőle, de tudod Robival annyi ideje próbálkozunk és már többször hívott mindenfelé, de mindig nemet mondtam... Azt kérdezed, hogy miért? Hidd el, hallom a lapjaid susogásából, a ceruzám hangjából a papírodon, hogy ezt teszed. Hidd el nekem azt is, hogy nem tudom a választ ezen egyszerű kérdésedre. Jajj ne! Látod, már kezd rám ragadni Dani stílusa. Ez borzalmas! Ma azt a szót használtam, hogy avanzsál, majd meg is magyaráztam (ranglétrán felfelé pozíciót változtat). Na mindegy, most Vikinél vagyok, itt alszom, holnap pedig már együtt megyünk randira. Jó éjt, jóságos, édes naplóm!