6. Fejezet -A nem várt románc-

Kedves naplóm! Hétfő reggel van, és nekem nagyon nincs kedvem élni. Szerintem ezt az érzést az összes tini ismeri. Ma már kell iskolába mennem, pedig tegnap még kórházban voltam... Elájultam a réten, és benttartottak megfigyelésre. Azt mondták, hogy sokk ért, túl magas lett a vérnyomásom, és ez kiverte nálam a biztosítékot... ezt mondták, csak olyan orvosnyelven. Azt sem tudom, hogy mi lett Vikivel meg Pipivel, Robi azt mondta, hogy ezt inkább majd ők magyarázzák meg. Szegény Hannust meg annyira elhanyagolom! Olyan elveszett szegénykém. Múltkor beszélgettem vele és azt mondta, hogy szerelmes! Ő? Annyira kiváncsi vagyok, hogy kibe! És úgy érzem, hogy vigyáznom kell rá. Vikivel most nagyon jóban vannak. Remélem ez így marad. Jaj, bocsáss meg édes naplóm, hogy itt fecsegek neked, készülődnöm kell! Legyen szép napod!

Az iskolába érve Szofit letámadta Viki, mielőtt még bárkivel beszélhetett volna.
-Úristen! -úgy tűnt, nagyon fel van dúlva. -Hallottad?
-Mit?? -Szofi annyira megütközött barátnője lerohanásán, hogy alig tudott megszólalni.
-Hanna... Utálom! -visította.
-Mi a fene történt már megint?
-Összejött Pipivel! Akivel nekem kellett volna! Ez nem ér! Egyáltalán hogy történhetet? Olyan nyomi!

-Na jó, nyugodj le! Ti szombaton nem kezdtetek járni? -Szofi nem is értette, hogy mi történik.
-Nem.
-És ők mikor jöttek össze?
-Kérdezd meg őt! -Viki nagyon össsze volt törve. Haja csapzott volt, a szemfestéke elfojt, ruhái mind gyűröttek voltak. Ez nem volt tőle megszokott. Látva barátnője feldúltságát, Szofi bement az osztályba ésHannához fordult.
-Mi történt? Elmondanád végre?
-Igen, de nem itt -felelt a kicsi, szőke, egyáltalán nem törékenynek tűnő lány. Erre a kérdező kirángatta a teremből, és betuszkolta a női mosdó ajtaján. -Most mondhatom, vagy még tologatsz ide-oda?
-Mondd már!
-Tudod, mondtam, hogy valaki tetszik... Hát Pipi volt az. Ovis korom óta ismerem, és tegnap összefutottunk, szomorú volt, hogy Vikivel a dolgok nem úgy sikerültek, és akkor megcsókoltam.
-Hogy mit csináltál? -Szofi teljesen megütközött.
-Csak jaj, most összevesztem Vikivel. Az egész olyan rossz.
-Akkor én mit csináljak? Miért kellett ez az egész? Az első szerelmed a legjobb barátnőd majdnem-pasija? Ez nem közhely egy kicsit? -Hanna nagyon meg volt szeppenve. A szeme könnyes volt, a szája remegett.
-Bocsánat! -szólalt meg végül, miközben óriási krokodilkönnyek csorogtak le az arcán a ritkán kiengedett gyönyörű, hosszú szőke hajába.
-Ne tőlem kérj bocsánatot! -Szofi komoly sajnálatot érzett barátja iránt. Látszott a kislányon, hogy érzi, rosszat tett, de nem tud mit csinálni. -Menj, és magyarázd meg Vikinek! Most!
Hanna sírva szaladt ki a mosdóból, és egyből meglátta Vikit, aki szintén sírt.
-Bocsáss meg! Nem akartam semmi rosszat! Csak minden olyan gyors volt. Ne haragudj! -hadarta el mindezt, miközben ráugrott barátnőjére, és el sem engedte a rövid monológ végéig.
-Nem haragszom, csak ez olyan furcsa -felelt Viki. Mind a ketten elkezdtek megnyugodni.
-De figyelj! -Hanna szólalt meg előbb. -Mi igazából nem is járunk, csak tudod, olyan hirtelen fellángolás volt...
-Hogy mi van? -Viki nagyon meglepődött. -Nem jártok? És megbeszéltétek?
-Igen, és arra jutottunk, hogy maradjunk csak barátok.
-De ez így jó neked? -eddig terjedtek a gondolatai. Arra, hogy mi lesz, vagy hogy Pipi jól van-e, nem is gondolt, azt meg sem kérdezte.
-Nem, de majd megoldjuk valahogyan. -Eközben befutott Szofi is, és az erre a napra szabott drámának vége is lett. Lehetett volna sokkal, de sokkal rosszabb is. De Pipi és Viki között végig alakult valami, és ezt Szofi tudta. Csak egy dolgot nem tudott, hogy mi lesz a történet folytatása.

***

Édes naplóm! El sem hiszed mi történt ma... Hanna és Pipi kavartak... De ehhez most álmos vagyok. Nagyon álmos. Megyek is, bocsáss meg, drága barátom! Jó éjt, édes álmokat!