9. Fejezet -Egy szülinap nem a világ-

Délután kettő körül elkezdtek megérkezni a vendégek. Ez Dani családi szülinapja volt, mert amit a barátaival tartott, az egy klubban volt másnap éjjel. Ott volt mindenki. Nagymama, nagypapa, nagynéni, nagybácsi, unokatestvérek, távoli rokonok, akiknek Szofi a nevét sem tudta. Anna is ott állt a forgatag közepében, éss nem tudott mit kezdeni magával. Egy térdéig érő kék ruha volt rajta, a derekán egy vörös szalaggal átkötve. A magassarkú cipőjében alig tudott megállni, de kicsi testalkata miatt muszáj volt magasabbnak tűnnie. Szofi egy pánt nélküli, lila ruhát viselt, amit még tavaly kapott karácsonyra, de csak most nőtt bele. Rajta is fekete, tűsarkú cipő volt, de ő egy fokkal biztosabban támolygott. Még a haját is feltűzte, és amikor belepillantotta tükörbe fél órával azelőtt, megállapította, hogy egész felnőttesen néz ki.
-Na jó... Csináljunk valamit, mert kezdek megbolondulni a tétlenkedéstől! -Anna szólalt meg. Szerencsére ezt a mondatot csak Szofi hallotta.
-Oké, így is itt az ideje a tortázásnak. Anyu! -fordult Emeséhez, aki a közelben iszogatott pezsgőt, és beszélgetett a szüleivel.
-Igen? -nézett fel álmosan.
-Ki kéne hozni a tortát.
-Megtennéd? Én lekapcsolom a villanyt és elkezdhetünk mindjárt énekelni.
Szofi elindult a konyha felé, ami egyből a nappali mellett volt, egy másik szobában. A hatalmas csokitorta a pulton volt, mellette tizennyolc darab gyertya hevert. Elkezdte őket egymás után beleszurkodni a piskótába. Amikor nagy nehezen megbirkózott ezzel a felettébb bonyolult feladattal, két kezét a tálca alá csúsztatva elindult vissza a vendégekhez. A lámpák le voltak kapcsolva, és mindenki énekelte a "Happy Birthday"-t. Már majdnem kiért a konyhából, de valami az útját állta. Egy küszöb. A tűsarkúban nem tudott megállni, hirtelen elvesztette az egyensúlyát.
Mint a rossz hollywoodi filmekben, a hátulról beszűrődő fényben lelassítva látta, ahogy repül a torta, az az édes műremek, ami Dani első édességét jelentette volna nagykorúan. A hosszú pillanatoknak egy olyan csavar vetett véget, ami az egész malőrt még kínosabbá tette. A sütemény egy hangos puffanással egyenes a szülinapos öltönyére esett.
Szofi érezte, hogy az arca a megszokott pirospozsgás színről mély bordóba vált. A villany fellkapcsolódott és az egész csak még rosszabbul nézett ki. Csoki és marcipán darabkák mindenütt. A tálca eltörött, Dani zakóján pedig ott díszelgett az összes tejszínhab és csokimáz. Olyan volt, mint egy szénhidrát-apokalipszis! Senki nem tűnt mérgesnek, csak inkább mindenki meglepődött, és szomorkás volt az eredeti, kedves, családias hangulat elvesztése miatt. Amikor Szofinak sikerült felkelnie a padlóról, az összes ember izegni-mozogni kezdett, mindenki segíteni akart a takarításban. Ilyen volt ez a család!
-Ne haragudj, nem direkt csináltam! -szólalt meg a szégyenkező lány Danihoz fordulva. -Annyira sajnálom, ezzel most elrontottam mindent, ugye?
-Dehogy is! -próbálta megnyugtatni a bátyja. -A legnagyobb problémám az, hogy át kell váltanom öltözékem! Tudod mennyi időbe tellett mai alkalomhoz illő szettet összeraknom egyedül?! -Már mind a ketten vigyorogtak. Általában, ha valamelyikük hülyeséget csinált, akkor a másik elkezdett viccelődni és együtt megoldották a helyzetet. Anna ott sertepertélt körülöttük, mert megint nem jutott rá semmi munka, amitől majd' megőrült. Amikor mindent feltakarítottak, és valamelyik rejtélyes családtag elugrott sütiért (Honnan szerzettt szombat késő este?-gondolta Szofi), Daninak is sikerült átölltözni, minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Miután elkezdtek hazaindulni az emberek, Szofi csak egyetlen csípős  megjegyzést kapott, méghozzá a tulajdon nagyanyjától.

-Remélem, a saját felnőtté válásod napján nem leszel ilyen kétbalkezes, mert azt a férfiak nem fogadják el sem a konyhában, sem máshol! -ezzel távozott.


Kedves naplóm! A mai napon jöttem rá, hogy egy szülinap nem a világ. Az egész egy katasztrófába torkollott, de mi megoldottuk! Hogy ne jött volna minden rendbe, amikor ez Mr. Tökéletes szülinapja volt?? Amúgy nagyon aranyos volt, gyorsan megnyugtatott. Holnap viszont Anna elindul hazamegy, én pedig találkozok Krémessel. Ez az első igazi találkozónk, amióta... tudod. Jó éjt, kedvesem, köszönöm az újbóli hallgatásod. Tudom, hogy az összes titkomat rád bízhatom, mert te hallgatsz. Hallgatsz, mint a sír.