Minden fehér volt. Vakítóan fehér. Minden olyan tökéletes. Túlságosan is. Szofi körülnézett. Egy kórházi ágyon feküdt. Mellette háom ember ült. Egy széken anyukája, Emese, az ágy két szélén pedig Robi és Krémes. Szofi fel akart ülni, de barátnője szelíd erőszakkal visszafektette.
-Miért vagyok itt? -kérdezte enyhén vergődve a gyenge de határozott szorításban.
-Elájultál a réten tegnap délután és behoztunk -közölte Robi, látszott rajta, hogy nem sokat aludt.
-De hogy kerültem ide? -értetlenkedett még mindig a betegnek beállított lány.
-Hát, ugye mentő nem tudott odáig bejönni, ezért kihoztalak miközben te eszméletlen voltál.
-De jól vagy? Annyira aggódtunk érted -szólalt meg most Emese.
-Fáj a fejem nagyon... - válaszolt Szofi. -Robi, Anyu, megtennétek, hogy egy kicsit kimentek? Jaj, Robi nagyon szépen köszönök mindent. -A lány nagyon izgatottnak tűnt. -Te meg hogy kerültél ide!? -szegezte a kérdést Krémesnek amikor már egyedül voltak. Nagyon sokszor kellett ilyesfajta kérdéseket feltenni, mert Margaréta egyik szokása volt a legkülönbözőbb helyeken, a legfurcsább időpontokban feltűnni.
-Erre volt dolgom -hallatszott felelet.
-Milyen dolgod? -amikor erre nem érkezett válasz Szofi hozzáfűzte. -Nekem mindent elmondhatsz.
-Vigyáznom kellett a barátnőmre.
-Megint azt csináltad?
-Igen... Ugye nem tudja senki? Néha azt érzem, hiba volt elmondanom.. De te úgyis gyanakodtál már. Ezzel nyugtatom magam. Elmondtam neked júniusban, és azóta nem is láttalak! Mármint láttalak, mert vigyáztam,és védtelek, de nem beszéltünk... Ez hiányzott.
-Ezen rágódtam egész nyáron -igazat mondott.
Szofi szinte az egész nyarat Londoonban töltötte, az apukájánál, és végig ezen gondolkozott. "Mi van, ha valaki rájön?"-gondolta mindig. Majd végül minden egyes alkalommal arra jutott, hogy mindenki eltaszítaná magától. Szinte minden nap lejátszotta a fejében a jelenetet, amikor megtudta a titkot. Amikor Pilisvörösváron sírt, mert megtudta, hogy Annáék elköltöznek. Krémes egyszer csak megjelent, és vigasztalni kezdte. "Ne félj, ez nem fog a barátságotok útjába állni! Az igazi, olyan nagyon igazi barátság Halál után is tart." -a "halál" szót mindig is furcsán mondta ki, úgy, mintha csak egy kitalált dolog lenne. Addig vigasztalta a síró lányt, amíg egyszer csak az megszólalt: "Te vagy az őrangyalom! Mindig itt vagy, ha baj van. Sosem fogsz itt hagyni, ugye?". A válasz erre a kérdésre egyszerű volt és velős: "Addig nem, amíg szükséged van rám."-kis hallgatás után folytatta-"Ha most elmondok egy titkot, megígéred, hogy soha senkinek nem mondod el?". "Megígérem." -Szofi igazán izgatott volt, de a mai napig nem hitte el teljesen, amit akkor hallott. "Én az őrangyalod vagyok. Úgy igazából. Én választottalak téged, mert különleges vagy. Te vagy az őrzöttem, és vigyázok rád. Nem vagyok ember.". "Mi van? Te csak át akarsz verni, csak viccelsz, csak hazudsz! Ez nem lehet igaz.". A legtöbb ember így reagál, amikor megtudja, őrangyalok igenos léteznek. A nagy írók, híres szinészek, különleges személyek. Nekik mind van, de vannak akik nem is tudnak róla.
Krémes elmagyarázta, hogy úgy születnek le a Földre, hogy az emberek azt hiszik a saját gyerekük, de nem. Maguk választják ki a védettüket, még leszületésük előtt. Mindig újjá születnek, de a halál után mindig a saját világukban tartózkodnak, ahol angyali alakukban élnek a következő leszületésig. Csak két esetben halhat meg egy Védő véglegesen: az első, amikor a védettük meghalna, de 'átvállalják' helyette a halált. A második bonyolultabb. Ha egy ember, aki tudatában van az őrangyal rendszernek, felkeres egy őrangyalt, és az átadja neki a képességeit, emberként éli le utolsó életét, majd meghal örökre. De rengeteg kis dolog, rengeteg kiskapu van még, aminek Szofi nincs tudatában. Még nincs.
Mélázásából anyukája zökkentette ki, aki azzal a hírrel llépett be az ajtón, hogy az orvos hazaengedte. Elbúcsúzott Krémestől és Robitól. Még egyszer megköszönt nekik mindent majd elindult haza.
Kedves naplóm! Ez a randi sem úgy sikerült, mint ahogy vártam... Egy kórházban kötöttem ki a végén. Nem tudom, miért nem engedtem, hogy megtörténjenek a dolgok Robival, egyszerűen csak nem ment. Megint eszembe jutott az a dolog. Még mindig olyan furcsa ez az egész. Nem tudom elhinni. Kicsit süsü vagyok, de nem annyira, hogy ezt elhiszem... De Krémes nem hazudna nekem! Soha sem tenné...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése