Kedves naplóm!
Hétfő reggel van. November 5. Semmi kedvem kikelni az ágyból! Szerinted minden fiatal így van ezzel? Nem tudom, csak olyan gagyi az egész! Képzeld el, Viki tegnap szólt, hogy szakítottak Pipivel Nagyon sajnálom, mert szerintem összeillettek. Ma lehet, hogy nem megyek suliba. Nem érzem jól magam.
Robi elméletileg ma már jön suliba, de hozzá sincs kedvem. Tanultam erre egy szót Ágota-nénitől. Melankólikus a hangulatom. Hiányzik Krémes! Mostanában sosem látom és olyan, mintha egy lyuk lenne a lelkemben. Ann meg nem tudom, hol van, vagy él-e még? Azt viszont tudom, hogy Krémes folyton vele van. Furcsa, hogy kezdek féltékenykedni?
Tényleg rosszul vagyok! Szerintem írok még ma, főleg, ha egész nap itthon leszek. Addig is csókok!
Szofi kimászott az ágyból, de megszédült. Még mindig az apukájánál volt, de ezek már Áron utolsó otthon töltött napjai voltak. Szofi felment a lépcsőn és bekopogott apja szobájának ajtaján. Nem kapott választ, ezért benyitott.
-Apa!
-Igen? -nézett fel Áron egy könyvből.
-Lehetne, hogy nem megyek ma suliba? Nem vagyok jól.
-Lázas vagy? -villant aggódás a férfi szemében.
-Nem... Azaz nem tudom. Hol van a lázmérő?
Kiderült, hogy Szofinak igenis nagyon magas láza van. Egyből visszafeküdt az ágyába és bekapcsolta a laptop-ját. Vikinek írt, hogy szóljon a tanároknak a hiányzásról. A következőt gépelte:
"Szia :) hallod, ma kihagyom a sulit :/ szólnál a tanároknak??
Köszi, szia :*"
A válasz nem érkezett meg, de Szofi gyanította, hogy az üzenet elért a címzettjéhez. Amikor már mást kezdett volna csinálni, egy másik chat-ablak ugrott fel. Anna írt neki:
"szijó :D miért nem vagy suliban??"
A válasz egyszerű volt:
"beteg vagyok :'("
Anna nem írt vissza.
Szofi egész napja sorozatnézéssel alvással és olvasással telt. Igazából élvezte a lustálkodást, de tudta, hogy ez nem tart örökké. Nem hagyhatja ki az iskolát, mert jövő évben már ballag. Meg hiányoztak neki az emberek. Pipi, Viki, Hanna. De főként egy valaki.
Robi. Amikor Szofi rá gondolt, az Érzelmek-tengerének hullámai csaptak össze a feje felett. Nem tudta, mit érez, vagy mit nem. Próbálta elhitetni magával, hogy nem szerelmes belé. Lehet, hogy nem volt az, mégis olyan erős szeretet fűzte hozzá, ami sokkal több bármilyen megnevezhető dolognál.
Most pedig az a szőke lányt, aki ennyi dolgot átélt, ledöntött a lábáról egy egyszerű vírus. Kicsit nevetségesnek érezte magát emiatt Szofi is.
A Vikivel megbeszélt táncedzés elmaradt, mert Szofinak nem sikerült megfelelő ruhát vinnie. Várta a pénteket, várta, hogy meggyógyuljon, mert kezdett beleőrülni a semmittevésbe.
De egész héten betegen feküdt. Szombaton át kellett mennie a másik házba, mert Áron visszautazott Londonba. Emiatt mindenki szomorú volt, kivéve Danit.
Őt annyira elfoglalta a cuccai bedobozolása, hogy semmi mással nem tudott törődni. Sőt, mindenkitől elvárta a segítséget. Ez mindenkit idegesített, de őt ez sem zavarta.
Mindenki élte a saját kis életét a saját kis világában. Szofi úgy érezte, hogy mindebből és minden másból is kimarad. Nagyon várta már, hogy hétfőn újra lássa a barátait. Fogalma sem volt, hogy milyen áskálódás kezdőddött a háta mögött, és hogy mennyire nem kéne visszavágynia az iskolába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése