Szofi kínzó fejfájásra ébredt. A gondolatok kavarogtak a fejében, de nem tudta összeszedni őket. Kinyitotta a szemét és beletűzött a Nap. Megpróbált visszaemlékezni az előző estére. A szavak egyenként jutottak eszébe.
Vodka.
Medence.
Csók.
"Csók?!" -lepődött meg saját magán. Csak halványan maradt meg benne, hogy Robi hogyan csókolta meg előző éjjel.
"Robi!" -kiáltott fel magában. Fel akart ülni, de nem tudott. Valaki köré fonta a karját. Nagyon óvatosan felnézett és szőke hajat látott. Valami kieresztett benne. Ott fekszik Robival és mindenki más alszik körülötte. A még mindig hasogató fejfájás elfüggönyözte a világot, de kezdett összeállni benne, hogy mi történt még. "Volt valami tejszínhab is..." -gondolta. -"Meg Pipi csinált valamit Vikivel... Viki! Vajon hol lehet? Tényleg, én hol vagyok?" -gondolkozott el.
Elkezdte kihámozni magát Robi öleléséből, amire a fiú felébredt.
-Hova mész? -kérdezte álmosan.
-Ömm... Felfrissítem magam egy kicsit -ez inkább hangzott kérdésnek.
-Ne hagyj itt! -kérte Robi és lustán elmosolyodott.
-Meg kell néznem, hogy mindenki rendben van-e..., és hogy mindenkin rajta maradt-e a bugyi.
-Ez a szebb kifejezés arra, hogy Pipi ágyba mosolyogta-e Vikit.
-Igen, csak én nem így fogalmaztam.
Szofi felállt és körülnézett. Pipi hálószobájában volt és eddig egy matracon feküdt. Az egész szobában rendetlenség volt, de nem nagyon. Kilépett az ajtón és lement a lépcsőn. Ahogy sejtette, a többieket a nappaliban talált, elnyúlva.
Vikit Pipi mellett látta, a kanapén. Peti és Dani a földön feküdtek. Hanna pár ismeretlen gyerek mellett volt egy matracon.
"Mindenki fel van öltözve" -könnyebbült meg Szofi. Visszaindult a lépcsőn. Vissza akart feküdni az ágyba Robi mellé. De a fiú már jött is le a lépcsőn.
-Állj! -szólt rá Szofi. -Te miért nem vagy másnapos?
-Mert én bírom a piát. Amúgy nagyon cuki vagy részegen. Mondták már? -jelent meg az arcán az a tipikus kisfiús félmosoly.
-Nem, nem mondták. Na megyek, lemosom a sminkem... Biztos gyönyörű lehetek.
-Az vagy -jelentette ki Robi otthagyva a lányt.
Szofi a fürdőszoba felé vette az irányt. Belenézett a tükörbe és egy kicsit megijedt attól, amit látott. A szemfestéke lefolyt, a vörös rúzsnak pedig csak halvány nyomai maradtak. A haja csapzott volt, az arca pedig beesett.
Elkezdte rendbetenni a haját egy fésűvel, amit a mosdó szélén talált. Amikor elfogadhatónak titulálta, rájött, hogy a sminkjével is kell kezdenie valamit. Lehajolt és hideg vizet locsolt az arcába. Felegyenesedett és a látványtól nem kapott levegőt.
Fekete haj, szürke, örvénylő tekintet.
Sebastian állt mögötte.
-Ne félj, kislány, ez csak egy álom -mondta hanyagul falnak dőlve.
Szofi sikítani akart, de nem jött ki hang a torkán. Elhűlve bámult a tükörbe, elkerekedett szemekkel. Pislogni kezdett és megrázta a fejét. Újra a tükörbe pillantott, de már csak
magát látta benne, ijedt tekintettel.
Gyorsan távozott, és még mindig enyhén sokkos állapotban Robihoz sietett.
-Jól vagy? -kérdezte a fiú.
-Aha, csak kicsit fáj a fejem.
-Nem csoda. Pipi és Viki alig tudtak felkelni.
-Ki kér kávét? -ordított valaki a konyhából.
-Ne kiabálj! -nyögött fel Pipi, aki a kanapén ült.
-Na, de ki kér kávét?!
-Én kérek! -jelentkezett Viki fáradt hangon, Pipi mellől. -És ő is -mutatott a fiúra.
-Én is! -mondta Szofi.
-Én is! -szólalt meg Robi.
-Én is! -szólt egy ismeretlen fiú. Kis szünet után Szofihoz fordult. -Hallod, ti mit csináltatok az éjjel? Annyit fogtam belőle, hogy eléggé berúgtatok és beleestetek a medencébe.
-Ja... Hát, ez elég hosszú -vigyorgott Szofi.
Jobban megnézte a fiút, aki hozzá beszélt. Aranybarna haj és mogyoróbarna szemek. Jóvágású arcát gödröcskék szabdalták, miközben mosolygott.
-Amúgy Martin vagyok. A szülinapos unokatesója -nyújtott kezet.
-Szofi -mutatkozott be a lány. -Tegnap nem láttalak itt -gondolkozott el.
-Későn érkeztem, amikor ti már... khm... Jól éreztétek magatokat. Addig más dolgom volt -kacsintott.
-És miért nem csatlakoztál hozzánk? Nem olyannak tűnsz, aki beéri egy filmmel.
-Nem is olyan vagyok, csak úgy tűnt, jól elvagytok, szóval leléptem pár órára és visszajöttem.
-Hova mentél? -értetlenkedett Szofi. Egyre furcsábbnak találta ezt a fiút.
-Az titok -mondta, és nagyon-nagyon szemtelenül mosolygott.
-Gyerekek, itt a kávé -csatlakozott Pipi egy tálcával a kezében. Bizonytalanul Szofira nézett, miközben kiosztotta a csészéket. -Látom megismerted Martint...
-Igen, megismert -vigyorodott el Martin. -De én azért megismerném őt közelebbről -karolta át a lányt.
Szofit kirázta a hideg az érintésére, ezért ellépett mellőle.
-Hol van Viki? -kérdezte elpirulva.
Mielőtt választ kaphatott volna a kérdésére, meglátta, hogy Pipivel megint összeforrnak egy csókban. Martin a kávéját kezdte kortyolgatni és Szofi követte a példáját.
Valami nagyon furcsa volt ebben a fiúban, de még nem tudta, hogy mi. Sejtelme sem volt, hogy mennyit fognak még találkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése