2013. augusztus 31., szombat

-2. Novellaverseny-

Sziasztok!
Jelentkeztem a Versenyezz te is! c. blog által megrendezett novellaversenyre.


-1. Kritikám-

Sziasztok!
Pár nappal ezelőtt megkértem a A kritikák és a divat világa blog szerkesztőit, hogy írjanak nekem egy kritikát. El is készült, amit ide kattintva olvashattok el.
Még egyszer köszönöm, hogy megírtátok!
Puszi; E.

2013. augusztus 29., csütörtök

28. Fejezet -Többet, mint gondolnád-

Szofi hétfő reggel kialvatlanul ébredt. Legszívesebben visszzabújt volna a meleg, puha ágyba, hogy aludjon még pár órát. Az elmúlt héten megszokta, hogy nem kell felekelnie, de már meggyógyult, a láza elmúlt és ezzel véget ért a pihenés. A reggel nyugodtan telt -miután nagy nehezen felkelt-, de az iskolába érve nagyon különös dolgot vett észre.
Mindenki kerülte őt. Főleg az osztályban, de észrevette a folyosókon is az elforduló arcokat. Az ebédszünet végén, amikor visszaért az osztályba, csak annyit látott, hogy mindenki egy helyre csoportosul, majd kínosan elhallhgatnak, amikor belép a terembe.
-Mi történik itt? -kérdezte fennhangon. A kialvatlanságtól ingatag lett az érzelmi állapota és leginkább ssírni volt kedve.
-Semmi -szólt valaki a rögtönzött kör közepéről. Viki.
-De, valami történt. Egy hét nem olyan sok idő -"Vagy mégis?" -tette hozzá magában.
A többiek nem óhajtottak többet mondani, csak visszafordultak és Viki valamilyen magazinról kezdett csacsogni a maga, magas hangján.
Szofinak nehéz lett a mellkassa. Szaggatottan vette a levegőt. A hétfő rövid nap volt, csak öt tanórával, amiből egy volt hátra. Nem hagyhatott ki több órát, pedig komolyan elgondolkozott ezen. Felnézett a falon függő órára. "Még van negyed órám a szünetből" -konstatálta.
Kilépett az iskola kapuján. Elméletileg nem szabadott volna kimennie, amíg tart a tanítás, de nem érdekelte. Megállt az egy közelben lévő pékségnél és vett magának egy muffint. Épp visszaindult volna, amikor egy ismerős arcot pillantott meg. Pontosabban félig ismerőset.
-Szaffi! -kiáltott rá a hang, amit nem akart hallani. Lassan fordult meg, miközben kellemetlen érzés kúszott fel a tarkoján.
-Martin. Honnan tudod a becenevemet? -kérdezte csípősen. Nem volt kedve ehhez pont most.
-Sok mindent tudok, amit nem gondolnál rólam. Mi a baj? -kérdezte kis szünet után. -Miért vagy ilyen szomorkás? Olyan bánatosan majszolgatod a csokidat. Sírd ki magad a vállamon!
-Semmi közöd a bajaimhoz, én pedig nem szeretném, hogy közöm legyen a válladhoz. Amúgy meg, te nem jársz iskolába?
-Ó, kérlek. Abból én már kinőttem -vigyorgott. Láthatóan élvezte a helyzetet.
-Hány éves is vagy?
-Nem akarod tudni -hajolt egészen Szofi füléhez. A lány köhögni kezdett, mert ettől a torkán akadt egy falat.
-Én viszont igen, és ha továbbra is akarok, akkor vissza kellene mennem órára.
-Ne akarj oda bemenni! Azok után, amit Viki csinált a távollétedben? Phh...
-Te meg honnan tudsz ilyenekről? -kerekedett el Szofi szeme.
-Sok mindent tudok, amit nem gondolnál rólam -ismételte meg. A haját meglibbentette az őszi szél.
-És miért akarod, hogy itt maradjak? Egyáltalán miért maradnék itt veled?
-Mert beszélni akarok veled, és mint már a kuzinomnak is mondtam, jobban meg akarlak ismerni.
Szofi végigmérte a fiút. Szzürke nadrág és fekete ing. Nagyon lengének tűnt az időjáráshoz képest. Szofi a szövetkabátjában vacogva rájött, hogy Martin egészen jóképű. Elgondolkozott azon, hogy talán mégis maradnia kéne, aztán eszébe jutott az a borzongató érzés, amikor a fiú átkarolta Pipi szülinapján.
Martin firtató pillantása kizökkentette a mélázásából.
-Mit szeretnél te tőlem tulajdonképpen? -tette fel a kérdést faképnél hagyva a fiút.
Az iskola felé kezdett masírozni, kicsit sértetten, nagyon sietve. Nem akart többet találkozni ezzel az emberrel. Volt benne valami ijesztő, mégis túlvilágian vonzó. Szofi félt a kiközösítéstől, de még jobban félt Martintól.
Ezen kívül nem akart a hidegben ácsorogni. "Ennél még egy matekóra is jobb!" -gondolta. Hallotta, hogy Martin felkuncog mögötte. Kirázta a hideg. Lassan távolodott, túl lassan. Úgy érezte, ilyen helyzetben nincs elég gyors.
-Hogy mit szeretnék tőled? -ízlelgette a szavakat. Szofi megtorpant. Kihallotta a szavak mögül a gondolkozást. -Azt szeretném..., ha idehívnád az Őrződet.

2013. augusztus 25., vasárnap

27. Fejezet -Lusta őrület-

Kedves naplóm!
Hétfő reggel van. November 5. Semmi kedvem kikelni az ágyból! Szerinted minden fiatal így van ezzel? Nem tudom, csak olyan gagyi az egész! Képzeld el, Viki tegnap szólt, hogy  szakítottak Pipivel Nagyon sajnálom, mert szerintem összeillettek. Ma lehet, hogy nem megyek suliba. Nem érzem jól magam.
Robi elméletileg ma már jön suliba, de hozzá sincs kedvem. Tanultam erre egy szót Ágota-nénitől. Melankólikus a hangulatom. Hiányzik Krémes! Mostanában sosem látom és olyan, mintha egy lyuk lenne a lelkemben. Ann meg nem tudom, hol van, vagy él-e még? Azt viszont tudom, hogy Krémes folyton vele van. Furcsa, hogy kezdek féltékenykedni?
Tényleg rosszul vagyok! Szerintem írok még ma, főleg, ha egész nap itthon leszek. Addig is csókok!

Szofi kimászott az ágyból, de megszédült. Még mindig az apukájánál volt, de ezek már Áron utolsó otthon töltött napjai voltak. Szofi felment a lépcsőn és bekopogott apja szobájának ajtaján. Nem kapott választ, ezért benyitott.
-Apa!
-Igen? -nézett fel Áron egy könyvből.
-Lehetne, hogy nem megyek ma suliba? Nem vagyok jól.
-Lázas vagy? -villant aggódás a férfi szemében.
-Nem... Azaz nem tudom. Hol van a lázmérő?
Kiderült, hogy Szofinak igenis nagyon magas láza van. Egyből visszafeküdt az ágyába és bekapcsolta a laptop-ját. Vikinek írt, hogy szóljon a tanároknak a hiányzásról. A következőt gépelte:
"Szia :) hallod, ma kihagyom a sulit :/ szólnál a tanároknak??
Köszi, szia :*"
A válasz nem érkezett meg, de Szofi gyanította, hogy az üzenet elért a címzettjéhez. Amikor már mást kezdett volna csinálni, egy másik chat-ablak ugrott fel. Anna írt neki:
"szijó :D miért nem vagy suliban??"
A válasz egyszerű volt:
"beteg vagyok :'("
Anna nem írt vissza.
Szofi egész napja sorozatnézéssel alvással és olvasással telt. Igazából élvezte a lustálkodást, de tudta, hogy ez nem tart örökké. Nem hagyhatja ki az iskolát, mert jövő évben már ballag. Meg hiányoztak neki az emberek. Pipi, Viki, Hanna. De főként egy valaki.
Robi. Amikor Szofi rá gondolt, az Érzelmek-tengerének hullámai csaptak össze a feje felett. Nem tudta, mit érez, vagy mit nem. Próbálta elhitetni magával, hogy nem szerelmes belé. Lehet, hogy nem volt az, mégis olyan erős szeretet fűzte hozzá, ami sokkal több bármilyen megnevezhető dolognál.
Most pedig az a szőke lányt, aki ennyi dolgot átélt, ledöntött a lábáról egy egyszerű vírus. Kicsit nevetségesnek érezte magát emiatt Szofi is.
A Vikivel megbeszélt táncedzés elmaradt, mert Szofinak nem sikerült megfelelő ruhát vinnie. Várta a pénteket, várta, hogy meggyógyuljon, mert kezdett beleőrülni a semmittevésbe.
De egész héten betegen feküdt. Szombaton át kellett mennie a másik házba, mert Áron visszautazott Londonba. Emiatt mindenki szomorú volt, kivéve Danit.
Őt annyira elfoglalta a cuccai bedobozolása, hogy semmi mással nem tudott törődni. Sőt, mindenkitől elvárta a segítséget. Ez mindenkit idegesített, de őt ez sem zavarta.
Mindenki élte a saját kis életét a saját kis világában. Szofi úgy érezte, hogy mindebből és minden másból is kimarad. Nagyon várta már, hogy hétfőn újra lássa a barátait. Fogalma sem volt, hogy milyen áskálódás kezdőddött a háta mögött, és hogy mennyire nem kéne visszavágynia az iskolába.

2013. augusztus 23., péntek

26. Fejezet -Búslila fátyolozás-

Valahol, messze, nagyon messze valami gonosz készült kitörni. Most felemelte fejét és villámló szemei mögött üzente magában: "Szalay Szofi! Meg foglak ölni!". Ajka vészjósló mosolyra görbült, ami hamar gúnyos vigyorrá torzult. A haja színe egybefolyt arcával a félhomályban. Halált jövendölő kacaj tört elő a torkából és töltötte ki körülötte a teret. Zihált, alig kapott levegőt. Ekkora erőkifejtés is komoly fájdalmakat okozott neki, "Meg foglak ölni!".
Szofi hajnali négykor felriadt az álmából. Kapkodva vette a levegőt, a haja a ziláltan tapadt a homlokához. Azt hitte, valami hirtelen hang ébresztette fel, de lassan rájött, hogy magától ébredt. Legalábbis azt hitte.
Másnap reggel kialvatlanul kelt fel. Az egész napon szokatlanul magábaforduló volt, ami csak nagyon ritkán, szinte soha nem fordult elő. Fáradt volt, mert csak keveset sikerült aludnia. Délután összepakolta a ruháit, amit apukájához akart vinni és felhívta őt.
-Szia Apa!
-Szia Szosza!
-Értem jönnél? Összepakoltam.
-Persze. Egy tíz perc és ott vagyok -hallgatott el egy pillanatra. -Mi a baj?
-Semmi -vágta rá Szofi, szinte megszokásból.
-Hallom a hangodon. Valami baj van.
-De nincs.
De volt.
Vitatkozhattak, ameddig akartak, de legbelül Szofi is tudta, hogy valami nagyon nagy baj van. Nem tudta, hogy mi, de érezte. A nap hátralevő részét is búskomor hangulatban töltötte. Még jobban elszomorította, hogy Dani tényleg nem tart velük.
A szobájába beérve megtorpant az ajtóban. Minden úgy volt, ahogy hagyta. A fal lusta, sötétlila pillantása mérte végig. Az ágy, ami a falba volt süllyesztve és a függönyökön keresztül hívogatóan melegnek tűnt. A bíborszínű sötétítők eltakarták szem elől az erdőt. Szofi kiskorában mindig attól félt, hogy éjszaka valaki benéz, vagy belopódzik azon  az üvegajtón, ami az ablakok melllett volt. Este korán lefeküdt, mert ki akarta aludni magát. Éjjel kettőig álmatlanul forgolódott az ágyban, de nem mert a szoba felé nézni.
Reggel telefoncsörgésree ébredt. Ránézett a kijelzőre, de az álom még a szemében volt, nem tudta elolvasni, ki hívja.
-Igen?
-Szia! Viki vagyok.
-Miért hívsz hajnalban? -nyögött fel Szofi fájdalmasan-álmosan.
-Emlékszel, hogy megígérted, hogy eljössz velem táncra?
-Nem.
-Pedig de. És ma lesz. Beszéltem az edzővel.
-Király. Mennyi az idő? -kezdett ébredezni.
-Fél hét, szóbal ideje felkelni! -dorgálta Viki. -Amúgy este nyolctól kilencig van, előtte eljöhetsz hozzánk.
-Köszi. Aludhatok még egy kicst?
-Igen, persze!
-Szia.
-Szia. Ja, és hozz ruhát! -kiáltott még utána Viki a telefonba.
Szofi feje fáradtan hullott vissza a párnára. Kimerült volt.
-Szofi kelj fel! -jött be Áron a szobájába.
-Ne! -kiáltott fel Szofi és a fejére húzta a takarót.
-De igen! Kelj fel! -ismételte meg.
Szofi felült és gyilkos tekintettel nézett az apjára.
-Fent vagyok, jó?
-Nagyon jó -ezzel kiment.
Az  egyedül hagyott lány nagyot sóhajtott és kimászott az ágya szélére. Ez az ágy méretre készült, mert a ház átépítése előtt egy kisebb gardrób volt, amit be akartak falazni. Ehelyett inkább egy franciaágynál nagyobb, elfüggönyözött ágy lett belőle.
Lassan, nagyon lassan odasétált a szekrényhez és levette a pizsamáját. Fogalma sem volt, hogy mit vegyen fel. Végül egy mályvaszín blúz és egy fekete nadrág mellett döntött.
Felöltözött, elkészült és nagy nehezen kilépett a ház ajtaján. Hűvös levegő csípte az arcát, de nem érdekelte. Az arcán forró könnyek húztak maguk után csíkot.
Szofi sírt, de fogalma sem volt, hogy miért.

2013. augusztus 21., szerda

4. -Díjam-



Köszönöm szépen Briginek és Nórinak!








Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2.Válaszolj 11 kérdésre.
3.Tegyél fel 11 kérdést.
4.Küldd tovább 11 embernek.

1. Írj magadról 11 dolgot.

1. Nagyon álmos vagyok már!
2. Lehet, hogy megpróbálok írni egy könyvet, de lehet, hogy csak az álmosság teszi.
3. Két blogom van, de az egyiket csak én és a legjobb barátaim látjuk.
4. A fent említett blog csak arra szolgál, hogy oda írjuk a hülyeségeinket :D
5. A kedvenc gyümölcsöm az eper.
6. Megőrülök a Papa Roach nevű együttesért.
7. Nagyon örülök ennek ka díjnak :3
8. Ma kifestettük a nappalit.
9. Szőke a hajam.
10. Nem tudom , mi legyen a 11., szóvel ne lepődj meg, ha valami nagyon nagy hülyeség.
11. Nyulambulamfülemüle.

2. Válaszolj 11 kérdésre:

1. Milyen zenét hallgattál legutoljára? Ez kicsit gáz, de a Dumb Ways to Die -t xd
2. Mi a kedvenc mesefigurád? Talán a macska, az Alice csodaországban -ból.
3. Kedvenc gyere kori meséd? Az Alice csodaországban, vagy a Szépség és a szörny.
4. Milyen blogot olvastál legutoljára? Ömm... fogalmam sincs.
5. Melyik a kedvenc nyelved? A francia.
6. Mi volt a címe a könyvnek amit most vagy legutoljára olvastál? J.R.R. Tolkien: Gyűrűk ura (A gyűrű szövetsége.
7. Sárgadinnyét vagy a görögdinnyét szereted jobban? Sárgadinnye, de min a kettő <3
8. Mit gondolsz Demi Lovato -ról? (akinek egy úttal sok boldog születésnapot kívánunk!:)xx <3) Semmit semm, mert semmi közöm ahhoz, hogy mit is csinál tulajdonképpen. Szerintem jószínésznő, de ennyi.
9. Kedvenc énekesnőd? Nincsen.
10. Ki a példaképed? Már korábban leírtam, hogy sok van, de az, aki az írásban, az Vii Infant néven van Blogger-re regisztrálva, de személyesen is ismerem.
11. Melyiket választanád barbis vagy rockos? Nehéz kérdés, mert minden nap változik az öltözködési stílusom. Szerintem  rockos.

3. Tegyél fel 11 kérdést:

1. Milyen szzínű a szobád?
2. Ha lenne egy fiad, hogy neveznéd el?
3. Mi a kedvenc kártyajátékod?
4. Kit tisztelsz a legjobban?
5. Hány olyan ember van, akiért a lelkedet is eladnád (csak képletesen)?
6. Mikor néztél utoljára vámpíros sorozatot/filmet?
7. Angyal, vagy ördög lennél inkább?
8. Ha magadat nevezhetnéd el, mi lenne a neved?
9. Van háziállatod?
10. Ha az előző kérdésre a válasz igen, akkor ez egy tarantulla?
11. Mindezeken túl, te egy krumpli vagy??

4. Küldd el 11 embernek (megint nem 11, nem győzök mindig bocsánatot kérni!!)

25. Fejezet -Kényelmetlen ködösség-

A hétvége további részében semmi különös nem történt. Szofi végig próbálta kiheverni a péntek éjszakát. Folyton a csókon járt az esze, amire alig emlékezett. Gondolkozott azon, hogy vajon mik történtek azokban a fehér foltokban, amik kiestek. Gondolkozott az álmain és a képzelgésein. Még Martinon is. Nem tudta eldönteni, hogy mit rejtenek azok a nagy, barna szemek. Azt sem tudta, hogy most mi lesz közte és Robi között. Idegesítette a tudat, hogy csa kjáték volt az egész.
Hétfőn megint összekaptak Vikivel, és megint elfogta az az alaptalan gyűlölet. Nem tudott mit tenni ez ellen. Kedden a nap közepén valami furcsát vett  észre, amit a mosdóban meg is említett Vikinek.
-Pipi miért nem csókol meg soha? -kérdezte a lánytól, akivel most fehér zónában volt a kapcsolatuk.
-Nem tudom, de engem is zavar -válaszolta a lány, miközben bepúderezte az orrát.
-Nagyon furcsa... Mennyi ideje is vagytok együtt?
-Még csak öt napja. Na mindegy, menjünk be, mert Tücsi nagyon mérges lesz!
Bementek az osztályba, de ez a dolog szöget ütött Szofi fejébe. Nem tudta hova tenni. A figyelme viszont elterőlödött a  kémia fondorlatos kísérletei által. A nap végén elgondolkozott azon, hogy ezen a héten még nem is látta Robit.
-Robi nincs ma bent? -kérdezte Pipit.
-Nem, elutaztak.
-Nem is szólt...
Ez sokszor megtörtént, mármint az utazás. Robi szülei Horvátországban dolgoztak. Szofi kicsit csalódottan indult haza. Az egész nap olyan bizarr volt. Mintha kívülálló lenne  a saját barátai között. A vonaton végig ezen rágódott. Nem volt a közelében senki, akinek elmondhatta volna mindezt. Robi nem ért rá. Vikivel nem voltak olyan kapcsolatban. Krémes pedig...
Hát ő úgy eltávolodott. Szofi ezt sem értette. Azt hitte, hogyha van egy Őrzője, akkor az mindig mellette kell, hogy legyen. De ez  nem így volt. Margaréta kialakított maga körül egy emberi életet. Saját barátai, családja voltak.
Szofi olyan elveszett volt. Minta egyedül lenne a világban. Nem tudta, mit tegyen. A lelkében az játszódott le, hogy az egész világ összeborul a feje felett és arcok válnak ki a sötétből, amik csak rajta nevetnek. Az egyik közülük Sebastian arca volt.
Ebben is bizonytalan volt. Nem tudta, hogy csak képzeli-e, vagy megőrült. Ha az álmok nem lettek volna elég furcsák önmagukban, akkor ott voltak a képzelgések.
-Szosza! -nyitott be valaki a szobájába. Szofi az ágyon feküdt és üveges szemekkel bámult egy könyvet.
-Apa? -kérdezte, gyorsan lemászva az ágyról. -Te meg mit keresel itt? Úgy értem, -rázta meg a fejét -te nem Londonban vagy?
-Meglepetés! Hiányoztatok -mondta Áron.
Ott állt teljes életnagyságban a lánya előtt. Ősz szálakkal hintett fekete haja és barna, mosolygós szeme könnyen kivehetőek voltak a lámpa fényénél.
-És kaptam két hétre szabadságot -folytatta.
-De  jó! -örült meg Szofi. Nem is tudta, mikor találkoztak utoljára. -És átmegyünk a régi házba?
A "régi ház" Áron házát jelentette, amiben Dani és Szofi felnőttek. Mindig, amikor Áron otthon volt, ott voltak abban az időben.
-Igen. Én már ma este, te pedig holnap. Az jó lenne neked?
-Igen. És Dani? -Szofiban egy gondolt szikrája pattant elő a bátyjával kapcsolatban.
-Hát, ő azt mondta, inkább most itt maradna. Tudod, a költözés is, meg minden.
Hát persze. A költözés kiment Szofi fejéből és most csak újra felhúzta magát rajta.
-Igen. Értem.
-Nekem mennem is kell, mert kell még beszélnem az anyáddal.
-Te csak ne anyázzál itt nekem! -vigyorgott Szofi.
-Szia kicsim!
-Szia Apa!
A lány visszamászott az ágyába. Izgatott volt és kicsit talán kevésbé elveszett. Nagyon keveset beszélt az apjával, úgyhogy nagyon örült, hogy végre ott láthatja. Előkotorta a párnája alól a naplóját.

Kedves naplóm!
Bocsánat, hogy régen írtam neked. Mondhatnám, hogy azért, mert sok dolog történik, de hazudnék. Csak... nem is tudom. Félek bevallani magamnak, hogy egyedül érzem magam.. És hogy ez megijeszt. Nagyon megijeszt. Azt érzem, hogy senkinél sem én vagyok az első és mindenkinek van valaki, aki fontosabb nálam. Az egész olyan értelmetllennek tűnik néha.
Viszont. És most jön a viszont.
Apa itthon van! Csak úgy betoppant a szobámba én meg WTF?? Annyira boldog vagyok! Úgy hiányzott már! De Dani megint kezdi. Nem értem meg, hogy miért kell mindig ezt csinálnia! Értem én, hogy megviselte a válás, de az évekkel ezelőtt volt! Miért Apán kell kitöltenie? Most sem jön velünk a régi házba, pedig Apán látszik, hogy ez nagyon bántja. Na mindegy. 
Megyek, mert el akarom még kapni egy szóra Apát! Jó éjt, édesem!

2013. augusztus 18., vasárnap

3. -Díjam-



Köszönöm szépen Odii-nak!

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3. Tegyél fel 11 kérdést.
4. Küld ezt tovább 7 bloggerinának.

11 dolog:
1. A kedvenc tárgyam egy bögre.
2. Fehér póló van rajtam.
3. Ma jöttem haza a Balatonról.
4. Szeretem a fagyit :3
5. Már nagyon várom, hogy este nézhessem a True blood-ot :D
6. Jazz órára járok (tánc) a világ legjobbfej tanárához.
7. Ha lehetne egy kívánságom, világbékét kívánnék.
8. Nagyon hiányoznak a legjobb barátaim.
9. Kell vennem egy ruhát évnyitóra.
10. 7 éve zongorázom, de idén lehet,  hogy ízületgyulladás miatt abba kell hagynom :'(
11. körcirkulációsimmunstabilizátor

11 válasz:

1:  Miért kezdtél el blogolni? Mert szerettem volna írni, illetve ezt kitárni a világnak.
2: Mi inspirált erre? Nem is tudom... A blogom hajnali 4-kor készült, egy barátommal, aki egy elmebeteg, de azért imádom. Nem igazán emlékszem, hogy mi volt a kiváltó ok.
3: Milyen szettben érzed magad a legjobban? A helyzettől függ. Nyáron, szünetben főleg ruhát szeretek hordani, kiegészítőkkel.
4: Platform vagy tornacipő, miért? Tornacipő. Mit miért?! Mert jobb és kész.
5: Ha nevet változtatnál, mi lenne a választásod? Elizabeth (mivel ezen a néven csak a blogomat vezetem).
6: Szerinted mi a legjobb elfoglaltság ha unatkozik az ember? Olvasás, sorozatnézés, és talán díszítés (ez kicsit hosszú, hogy miért).
7: Mennyi nyelven beszélsz? Kettő, és van egy csekély némettudásom.
8: Melyik közösségi oldalt látogatod a leggyakrabban? Fogalmam sincs.
9: Mivel szokott büntetni az anyukád, amikor visszabeszélsz? Mindig mással, elég széles a repertoárja :D
10: Ki a példaképed, és miért? Több is van, de most azt mondom, aki az írásban. Vi Infant néven van Bloggerre regisztrálva, de személyesen is ismerem. Azért, mert ő írja a legcsodálatosabb műveket, amiket valaha olvastam.
11: A blogodban ki a kedvenc szereplőd? Sebastian :D


11 kérdés:

1. Van plüssöd, amivel alszol?
2. Mikor és miért kezdtél el blogolni?
3. Kik a legjobb barátaid?
4. Kiben bízol meg a legjobban?
5. Van kép a szobád falán? Ha igen, mi az?
6. Mi a kedvenc színed?
7. Mi leszel, ha nagy leszel (azt ne mondd, hogy felnőtt!!!):
8. Mi a kedvenc szavad?
9. Milyen nyelven szeretnél megtanulni?
10. Kinek mondanád el először, ha kiderülne, hogy haldokolsz?
11. Mit álmodtál utoljára?

Akiknek küldöm (megint nem hét :/):

2. -Díjam-

Köszönöm szépen Rékának!
A díj szabályai:
- Írj 11 dolgot magadról
- Válaszolj 11 kérdésre
- Írj 11 kérdést
- Küld tovább 11 embernek


11 dolog rólam:
1. Ez az első blogom.
2. A legjobb barátaim olyanok nekem, mintha a saját részeim lennének.
3. Szeretem a palacsintát :3
4. Van 3 testvérem.
5. Jelenleg több dolgot is írok, ez a blog csak egy közülük.
6. Több dologból a saját irományaiim példáját  követem.
7. Imádom a Pretty Little Liars cimű sorozatot.
8. Az az álmom, hogy ügyvéd legyek.
9. A mottóm az, hogy a felhők felett mindig kék az ég.
10. A legjobb barátaim közül az egyik egy cukrásztermék.
11. REBARBARA


11 kérdésre a válasz:

1. Változtattál már a blogod kinézetén? Igen, nem  is régen... (Pontosabban 10 perccel ezelőtt.)
2. Abba szeretnéd valaha hagyni a blogolást? Igen, valószínűleg jövő nyáron abba fogom hagyni.
3. Mitől kapsz ihletet? A saját kalandjaimtól, a barátaimtól, az álmaimtól és más ilyen nyálas dolgoktól.
4. Meg vagy elégedve a visszajelzésekkel? Nem igazán, mert nem nagyon kapok.
5. Milyen hosszúak a történeteid? Attól függ, melyik. Van, ami csak pár oldal, de van, ami sokkal, de sokkal több.
6. Vettél már részt valamilyen blogversenyen? Igen, egy novelláson.
7. Olvasol más blogokat is? Nem, nem nagyon.
8. Sírtál már valaha egy filmen? Még soha.
9. Törték már össze a szíved? Igen. Igen, törték.
10. Kedvenc könyv? Nagyon sok van, de jelenleg talán a Csitt, csitt.
11. Van olyan személy az életedben, akiben feltétel nélkül megbízol? Volt, van és lesz is.


11 kérdés tőlem:

1. Ki a legszebb ember, akit ismersz?
2. Mi az álommunkád?
3. Van olyan ember a környezetedben, aki szeret téged, de mindig úgy érzed, hogy nem eléggé?
4. Mit gondolsz a mai öltözködési stílusról a fiatalok körében?
5. Mi a kedvenc állatod?
6. Az írás a szívedből jön?
7. Ki az az ember, akit a legjobban szeretsz?
8. Milyen zenét hallgatsz?
9. Tudtad, hogy az emberek biztosan nagyon szeretnek?? :3
10. Ha lehetne egy kívánságod,  mi lenne az?
11. Szereted az egyszarvúkat?

Blogok, akiknek küldöm (bocsánat, hogy nem 11, de nem nagyon olvasok blogokat):

2013. augusztus 12., hétfő

24. Fejezet -MásNap-

Szofi kínzó fejfájásra ébredt. A gondolatok kavarogtak a fejében, de nem tudta összeszedni őket. Kinyitotta a szemét és beletűzött a Nap. Megpróbált visszaemlékezni az előző estére. A szavak egyenként jutottak eszébe.
Vodka.
Medence.
Csók.
"Csók?!" -lepődött meg saját magán. Csak halványan maradt meg benne, hogy Robi hogyan csókolta meg előző éjjel.
"Robi!" -kiáltott fel magában. Fel akart ülni, de nem tudott. Valaki köré fonta a karját. Nagyon óvatosan felnézett és szőke hajat látott. Valami kieresztett benne. Ott fekszik Robival és mindenki más alszik körülötte. A még mindig hasogató fejfájás elfüggönyözte a világot, de kezdett összeállni benne, hogy mi történt még. "Volt valami tejszínhab is..."  -gondolta. -"Meg Pipi csinált valamit Vikivel... Viki! Vajon hol lehet? Tényleg, én hol vagyok?" -gondolkozott el.
Elkezdte kihámozni magát Robi öleléséből, amire a fiú felébredt.
-Hova mész? -kérdezte álmosan.
-Ömm... Felfrissítem magam egy kicsit -ez inkább hangzott kérdésnek.
-Ne hagyj itt! -kérte Robi és lustán elmosolyodott.
-Meg kell néznem, hogy mindenki rendben van-e..., és hogy mindenkin rajta maradt-e a bugyi.
-Ez a szebb kifejezés arra, hogy Pipi ágyba mosolyogta-e Vikit.
-Igen, csak én nem így fogalmaztam.
Szofi felállt és körülnézett. Pipi hálószobájában volt és eddig egy matracon feküdt. Az egész szobában rendetlenség volt, de nem nagyon. Kilépett az ajtón és lement a lépcsőn. Ahogy sejtette, a többieket a nappaliban talált, elnyúlva.
Vikit Pipi mellett látta, a kanapén. Peti és Dani a földön feküdtek. Hanna pár ismeretlen gyerek mellett volt egy matracon.
"Mindenki fel van öltözve" -könnyebbült meg Szofi. Visszaindult a lépcsőn. Vissza akart feküdni az ágyba Robi mellé. De a fiú már jött is le a lépcsőn.
-Állj! -szólt rá Szofi. -Te miért nem vagy másnapos?
-Mert én bírom a piát. Amúgy nagyon cuki vagy részegen. Mondták már? -jelent meg az arcán az a tipikus kisfiús félmosoly.
-Nem, nem mondták. Na megyek, lemosom a sminkem... Biztos gyönyörű lehetek.
-Az vagy -jelentette ki Robi otthagyva a lányt.
Szofi a fürdőszoba felé vette az irányt. Belenézett a tükörbe és egy kicsit megijedt attól, amit látott. A szemfestéke lefolyt, a vörös rúzsnak pedig csak halvány nyomai maradtak. A haja csapzott volt, az arca pedig beesett.
Elkezdte rendbetenni  a haját egy fésűvel, amit a mosdó szélén talált. Amikor elfogadhatónak titulálta, rájött, hogy a sminkjével is kell kezdenie valamit. Lehajolt és hideg vizet locsolt az arcába. Felegyenesedett és a látványtól nem kapott levegőt.
Fekete haj, szürke, örvénylő tekintet.
Sebastian állt mögötte.
-Ne félj, kislány, ez csak egy álom -mondta hanyagul  falnak dőlve.
Szofi sikítani akart, de nem jött ki hang a torkán. Elhűlve bámult a tükörbe, elkerekedett szemekkel.  Pislogni kezdett és megrázta a fejét. Újra a tükörbe pillantott, de már csak
magát látta benne, ijedt tekintettel.
Gyorsan távozott, és még mindig enyhén sokkos állapotban Robihoz sietett.
-Jól vagy? -kérdezte a fiú.
-Aha, csak kicsit fáj a fejem.
-Nem csoda. Pipi és Viki alig tudtak felkelni.
-Ki kér kávét? -ordított valaki a konyhából.
-Ne kiabálj! -nyögött fel Pipi, aki a kanapén ült.
-Na, de ki kér kávét?!
-Én kérek! -jelentkezett Viki fáradt hangon, Pipi mellől. -És ő is -mutatott a fiúra.
-Én is! -mondta Szofi.
-Én is! -szólalt meg Robi.
-Én is! -szólt egy ismeretlen fiú. Kis szünet után Szofihoz fordult. -Hallod, ti mit csináltatok az éjjel? Annyit fogtam belőle, hogy eléggé berúgtatok és beleestetek a medencébe.
-Ja... Hát, ez elég hosszú -vigyorgott Szofi.
Jobban megnézte a fiút, aki hozzá beszélt. Aranybarna haj és mogyoróbarna szemek. Jóvágású arcát gödröcskék szabdalták, miközben mosolygott.
-Amúgy Martin vagyok. A szülinapos unokatesója -nyújtott kezet.
-Szofi -mutatkozott be a lány. -Tegnap nem láttalak itt -gondolkozott el.
-Későn érkeztem, amikor ti már... khm... Jól éreztétek magatokat. Addig más dolgom volt -kacsintott.
-És miért  nem csatlakoztál hozzánk? Nem olyannak tűnsz, aki beéri egy filmmel.
-Nem is olyan vagyok, csak úgy tűnt, jól elvagytok, szóval leléptem pár órára és visszajöttem.
-Hova mentél? -értetlenkedett Szofi. Egyre furcsábbnak találta ezt a fiút.
-Az titok -mondta, és nagyon-nagyon szemtelenül mosolygott.
-Gyerekek, itt a kávé -csatlakozott Pipi egy tálcával a kezében. Bizonytalanul Szofira nézett, miközben kiosztotta a csészéket. -Látom megismerted Martint...
-Igen, megismert -vigyorodott el Martin. -De én azért megismerném őt közelebbről -karolta át a lányt.
Szofit kirázta a hideg az érintésére, ezért ellépett mellőle.
-Hol van Viki? -kérdezte elpirulva.
Mielőtt választ kaphatott volna a kérdésére, meglátta, hogy Pipivel megint összeforrnak egy csókban. Martin a kávéját kezdte kortyolgatni és Szofi követte a példáját.
Valami nagyon furcsa volt ebben a fiúban, de még nem tudta, hogy mi. Sejtelme sem volt, hogy mennyit fognak még találkozni.

2013. augusztus 7., szerda

-Nyertem :'3-

Sziasztok!
Pár héttel ezelőtt jelentkeztem a Fight to love, love to live című blog által megrendezett novellaversenyre. És mit ad Isten? Megnyertem... Annyira boldog vagyok!




Most, hogy ennek vége, többször, sűrűbben fogok írni nektek!
Puszi. Elizabeth.

2013. augusztus 5., hétfő

23. Fejezet -Medence mámor-

Amikor előkerült a tejszínhab és már alig volt az üvegben vodka, Robi (aki amúgy teljesen józan volt, csak kicsit elvetemülten elmebeteg) így szólt:
-Pipi! -mondta a nem teljesen magánál lévő fiúnak. -Felelsz, vagy mersz?
-Ömm... -megrázta a fejét. -Mik is a lehetőségek? -Aztán a fejéhez kapott és válaszolt. -Merek, igen. Ez lesz az -motyogta magában.
-Rendben. Viki, gyere ide! -intette Robi magához a lányt, aki engedelmesen lefeküdt a terasz csempéjén, ahogy azt Robi mutatta. A fiú a szájára nyomott egy nagy adag tejszínhabot aztán megint a barátjához fordult. -Most nyald le -adta ki az egyszerű utasítást.
Pipi Viki fölé hajolt és végrehajtotta a feladatot. A nyalakodás végül szenvedélyes csókban végződött. Szofi úgy érezte, megsérti a barátai privát szféráját, tehát inkább a medencét kezdte tanulmányozni. A vize hívogatóan csillogott. Pipi hangjára elkapta a tekintetét.
-Robi, te jössz! -kiáltott fel indokolatlanul hangosan. -Felelsz, vagy mersz?
-Ez komoly kérdés? -húzta össze a szemöldökét a megszólított. Úgy nézett ki,  mint egy durcás kisfiú.
-Akkor... Gyere ide, súgok valamit.
Amíg a fiúk valóban sugdolózni kezdtek, Szofi Viki mellé sétált és lehuppant mellé. A lány elbódulva nézelődött maga körül, de barátnője érkezésére visszazökkent a valóságba.
-Akkor ti most Pipivel... -kezdte Szofi, de torkán akadt a szó, amikor valaki leült a másik oldalára és átkarolta a derekát.
Robi. Szofi odakapta a tekintetét és csak egy dologra tudott koncentrálni. A fiú szájára. És az egyre közeledett. Valahonnan előkerült Pipi, a flakonnal a kezében, és összefújta habbal az egész lányt. Az arcát, a nyakát, a dekoltázsát. Mindenét.
Robi erre -Szofi nagy méltatlankodására- nem hogy összeszidta volna a barátját, hanem nyalogatni kezdte Szofit. Az arcán, a nyakán, a dekoltázsán. Mindenén.
A lány először meg sem tudott szólalni meglepetésében, miközben a többiek a háttérben hangosan vihogott. Szofi nem tudott megszólalni. Elfolyt körülötte a világ. Csak ő létezett és Robi. A teste megfeszült, majd elengedett. Robi nyelvének érintése mentén felforrósodott a bőre.Mindenét bizsergés járta át.
Robi eközben gyengéden takarította le a lányt, aki elolvadni készült. Viki és Pipi újra egymásba fonódtak, nem is olyan messze tőlük. Ez egy kívülálló szemének bizarr és talán visszataszító lett volna, de nekik nem. Azért nem, mert mind csak a saját világukban léteztek. Azért sem, mert részegek voltak. Azért sem, mert lehet, hogy csak a hév műve volt ez az egész. Mindegy, miért, de megtörtént.
Viki és Pipi lassan leakadtak egymásról. Robi is lassan végzett, Szofi pedig próbált szilárd halmazállapotot felvenni.
-És most? -kérdezte Robi. -Viki! Felelsz, vagy mersz?
-Hát... felelek -mondta kis gondolkozás után.
-Szűz vagy még? -kérdezte egyből Robi.
-Nem, nem vagyok.
-Kivel volt meg? -tátotta el a száját Szofi. Erre Viki kuncogni kezdett, ami nevetéssé, majd kacagássá erősödött.
-Ha-ha-ha, csak hazudtam, ti buták!
'' Hát ez igazán vicces volt'' -gondolta Szofi a szemét forgatva.
-Játsszunk már tovább! -kérte Viki, majd Szofihoz fordult. -Felelsz, vagy mersz?
-Merek -jelentette ki határozottan.
-Lovagoltál te valaha?
-Igen, de hogy jön ez ide?
-Ülj Robi ölébe úgy. Na, vágod, hogyan -gesztikulált a kezével. -És csókold meg... Mondjuk legyen fél perc.
Ez annyit jelentett, hogy Szofinak terpeszben Robi ölében kellett ülnie fél percig, miközben csókolóznak. Ez részegen, ilyen hangulatban talán nem lett volna olyan nehéz feladat, de Szofi érzelmeivel, hát... ez már nem tűnt olyan könnyűnek.
Szofi beletörődően sétált oda a fiúhoz, aki a medence szélén ült és abba lógatta a lábát. Valószínűleg hallotta, mit beszéltek a lányok az imént, mert sugárzó mosollyal fogadta a közeledőt. Sőt, talán ravasz mosollyal. Sőt, talán kicsit alantas mosollyal.
Amikor Szofi mellé ért átvetette felette az egyik lábát és eleinte kicsit bénán elhelyezkedett az ölében. Átkarolta a nyakát, átkulcsolta a lábát a hátánál és mélyen a szemébe nézett. Robi mélykék szeme bágyadtan csillogott az éjszakában. Megfogta a lány derekát és közeledni kezdett felé. De minél jobban előredőlt, egyre jobban elvesztette az egyensúlyát. Az ajkuk között csak egy nagyon kicsi hely volt, Szofi már érezte a fiú teste melegét.
És akkor leestek.
A hideg víz marta Szofi bőrét. Levegő után kapkodott, de csak víz jutott a tüdejébe. Egy pillanat múlva Robi húzta a víz felszínére és vette a karjába. A víz egyáltalán nem volt mély. Szofi gyerekkora óta tudott úszni, de most leblokkolt. Lehet, hogy a sokk, lehet, hogy az alkohol tette.
A foga vacogni kezdett, miközben lassan a medence széle felé araszoltak. Szofi Robi nyakába karolt és a vállába hajtotta arcát. Meleg bizsergés járta át a testét, de ezentúl nagyon fázott.
Óráknak tűnő másodpercek után nagy nehezen kikászálódtak a teraszra és konstatálták, hogy csurom vizesek. A csipkeblúz szorosan tapadt Szofi bőréhez. A haja kócos volt, a sminkje elfolyt. Mind a négyen bementek a házba, mit sem törődve azzal, hogy csöpögött róluk a víz. Felértek Pipi szobájába, aki a szekrényben kezdett kotorászni. Viki azzal volt elfoglalva, hogy a táskájában kutatott valami után.
Robi Szofihoz lépett.
-Viki! -kiáltotta el magát elég hangosan ahhoz, hogy mindenki odaforduljon. -Valami lemaradt a feladatból -mondta és megcsókolta Szofit.