Amikor előkerült a tejszínhab és már alig volt az üvegben vodka, Robi (aki amúgy teljesen józan volt, csak kicsit elvetemülten elmebeteg) így szólt:
-Pipi! -mondta a nem teljesen magánál lévő fiúnak. -Felelsz, vagy mersz?
-Ömm... -megrázta a fejét. -Mik is a lehetőségek? -Aztán a fejéhez kapott és válaszolt. -Merek, igen. Ez lesz az -motyogta magában.
-Rendben. Viki, gyere ide! -intette Robi magához a lányt, aki engedelmesen lefeküdt a terasz csempéjén, ahogy azt Robi mutatta. A fiú a szájára nyomott egy nagy adag tejszínhabot aztán megint a barátjához fordult. -Most nyald le -adta ki az egyszerű utasítást.
Pipi Viki fölé hajolt és végrehajtotta a feladatot. A nyalakodás végül szenvedélyes csókban végződött. Szofi úgy érezte, megsérti a barátai privát szféráját, tehát inkább a medencét kezdte tanulmányozni. A vize hívogatóan csillogott. Pipi hangjára elkapta a tekintetét.
-Robi, te jössz! -kiáltott fel indokolatlanul hangosan. -Felelsz, vagy mersz?
-Ez komoly kérdés? -húzta össze a szemöldökét a megszólított. Úgy nézett ki, mint egy durcás kisfiú.
-Akkor... Gyere ide, súgok valamit.
Amíg a fiúk valóban sugdolózni kezdtek, Szofi Viki mellé sétált és lehuppant mellé. A lány elbódulva nézelődött maga körül, de barátnője érkezésére visszazökkent a valóságba.
-Akkor ti most Pipivel... -kezdte Szofi, de torkán akadt a szó, amikor valaki leült a másik oldalára és átkarolta a derekát.
Robi. Szofi odakapta a tekintetét és csak egy dologra tudott koncentrálni. A fiú szájára. És az egyre közeledett. Valahonnan előkerült Pipi, a flakonnal a kezében, és összefújta habbal az egész lányt. Az arcát, a nyakát, a dekoltázsát. Mindenét.
Robi erre -Szofi nagy méltatlankodására- nem hogy összeszidta volna a barátját, hanem nyalogatni kezdte Szofit. Az arcán, a nyakán, a dekoltázsán. Mindenén.
A lány először meg sem tudott szólalni meglepetésében, miközben a többiek a háttérben hangosan vihogott. Szofi nem tudott megszólalni. Elfolyt körülötte a világ. Csak ő létezett és Robi. A teste megfeszült, majd elengedett. Robi nyelvének érintése mentén felforrósodott a bőre.Mindenét bizsergés járta át.
Robi eközben gyengéden takarította le a lányt, aki elolvadni készült. Viki és Pipi újra egymásba fonódtak, nem is olyan messze tőlük. Ez egy kívülálló szemének bizarr és talán visszataszító lett volna, de nekik nem. Azért nem, mert mind csak a saját világukban léteztek. Azért sem, mert részegek voltak. Azért sem, mert lehet, hogy csak a hév műve volt ez az egész. Mindegy, miért, de megtörtént.
Viki és Pipi lassan leakadtak egymásról. Robi is lassan végzett, Szofi pedig próbált szilárd halmazállapotot felvenni.
-És most? -kérdezte Robi. -Viki! Felelsz, vagy mersz?
-Hát... felelek -mondta kis gondolkozás után.
-Szűz vagy még? -kérdezte egyből Robi.
-Nem, nem vagyok.
-Kivel volt meg? -tátotta el a száját Szofi. Erre Viki kuncogni kezdett, ami nevetéssé, majd kacagássá erősödött.
-Ha-ha-ha, csak hazudtam, ti buták!
'' Hát ez igazán vicces volt'' -gondolta Szofi a szemét forgatva.
-Játsszunk már tovább! -kérte Viki, majd Szofihoz fordult. -Felelsz, vagy mersz?
-Merek -jelentette ki határozottan.
-Lovagoltál te valaha?
-Igen, de hogy jön ez ide?
-Ülj Robi ölébe úgy. Na, vágod, hogyan -gesztikulált a kezével. -És csókold meg... Mondjuk legyen fél perc.
Ez annyit jelentett, hogy Szofinak terpeszben Robi ölében kellett ülnie fél percig, miközben csókolóznak. Ez részegen, ilyen hangulatban talán nem lett volna olyan nehéz feladat, de Szofi érzelmeivel, hát... ez már nem tűnt olyan könnyűnek.
Szofi beletörődően sétált oda a fiúhoz, aki a medence szélén ült és abba lógatta a lábát. Valószínűleg hallotta, mit beszéltek a lányok az imént, mert sugárzó mosollyal fogadta a közeledőt. Sőt, talán ravasz mosollyal. Sőt, talán kicsit alantas mosollyal.
Amikor Szofi mellé ért átvetette felette az egyik lábát és eleinte kicsit bénán elhelyezkedett az ölében. Átkarolta a nyakát, átkulcsolta a lábát a hátánál és mélyen a szemébe nézett. Robi mélykék szeme bágyadtan csillogott az éjszakában. Megfogta a lány derekát és közeledni kezdett felé. De minél jobban előredőlt, egyre jobban elvesztette az egyensúlyát. Az ajkuk között csak egy nagyon kicsi hely volt, Szofi már érezte a fiú teste melegét.
És akkor leestek.
A hideg víz marta Szofi bőrét. Levegő után kapkodott, de csak víz jutott a tüdejébe. Egy pillanat múlva Robi húzta a víz felszínére és vette a karjába. A víz egyáltalán nem volt mély. Szofi gyerekkora óta tudott úszni, de most leblokkolt. Lehet, hogy a sokk, lehet, hogy az alkohol tette.
A foga vacogni kezdett, miközben lassan a medence széle felé araszoltak. Szofi Robi nyakába karolt és a vállába hajtotta arcát. Meleg bizsergés járta át a testét, de ezentúl nagyon fázott.
Óráknak tűnő másodpercek után nagy nehezen kikászálódtak a teraszra és konstatálták, hogy csurom vizesek. A csipkeblúz szorosan tapadt Szofi bőréhez. A haja kócos volt, a sminkje elfolyt. Mind a négyen bementek a házba, mit sem törődve azzal, hogy csöpögött róluk a víz. Felértek Pipi szobájába, aki a szekrényben kezdett kotorászni. Viki azzal volt elfoglalva, hogy a táskájában kutatott valami után.
Robi Szofihoz lépett.
-Viki! -kiáltotta el magát elég hangosan ahhoz, hogy mindenki odaforduljon. -Valami lemaradt a feladatból -mondta és megcsókolta Szofit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése