Szofi nem hitt a szemének."Nem elég, hogy semmi nem történik, de még ez is uncsi?" -gondolta."-Az Istenit!".
Titkon remélte, hogy most kikapcsolhat egy kicsit, hogy nem kell az álmaival vagy más furcsa és kiakasztó dolgokkal törődnie. Azt is remélte, hogy megtörik a jég közte és Robi között, amit már majdnem két éve próbáltak áttörni. Azt is remélte, hogy éri végre valami izgalom. Majd' belehalt a semmittevésbe.
Ehelyett Pipihez szaladt és mosolyogva a kezébe nyomott egy ajándékcsomagot.
-Boldogat! -mondta és megölelte.
-Köszi -vigyorgott Pipi. Viki lépett oda hozzá.
-Boldog szülinapot! -adott puszit az arcára.
-Köszi!
Szofi körülnézett. Egy nappaliban állt, ami egy ebédlőben ért véget. A fal mentén végig egy óriási fekete bőrkanapé húzódott. Az egyik végén laza testtartásban Robi feküdt.
-Szia kislány! -mondta. Szőke haja a mélykék szeme elé hullott.
-Szia! -könnyebbült meg egy kicsit Szofi és lefeküdt mellé. -Hallod, mi történik itt? -súgta.
-Nem tudom, itt unom szét az agyam!
-Nem csinálunk valamit? -nyávogott Szofi.
-Lennének ötleteim -nézett a szemébe Robi félmosollyal az arcán. Szofi úgy érezte, mindjárt elolvad. Egymás szemében elveszve töltöttek egy kis időt, majd Pipi dőlt le melléjük.
-Csináljunk valamit! -kérte. Robi és Szofi vigyorogva néztek össze.
Szofi most nézett csak jobban körül. Nem voltak sokan. Ott volt az osztályból Hanna, Peti és Dani, ott volt Robi és Viki, meg még pár ember, akit nem ismert. Zene ment, de mindenki ült, vagy feküdt. Olyan túl nyugodt volt ez az egész.
-Menjünk ki a kertbe -vetette fel Viki.
-Jó, csak csináljunk már valamit! -kérte Szofi.
Négyük között már kialakult egyfajta kötelék. Ők egy amolyan csapat voltak, ha úgy tetszik. Viki, Szofi, Pipi és Robi. Kialakult köztük az is, hogy ki-kinek tetszik és ki-kivel van mindig. Amikor kiértek kertbe, lefeküdtek a teraszra. Robi és Szofi kicsit elkülönültek, úgy beszélgettek.
-Szerinted összejönnek ma? -kérdezte Szofi Vikiék felé pillantva.
-Szerintem nem. Pipinek még mindig bejössz -hallatszott a válasz. -Mondjuk okkal -vigyorgott.
-De ajj! Nekik össze kell jönniük. Én ezt eldöntöttem -jelentette ki teljes magabiztossággal.
-Várj egy pillanatot, mindjárt jövök -állt fel Robi. Bement a házba és Szofiban üresség támadt. Eközben Pipi és Viki egymás kezét fogva nevetgéltek valamin. Robi éveknek tűnő percek múltán visszatért és a holdfényben valami megcsillant a kezében.
-Tudtam, hogy az ilyenekben rád számíthatok! -Szofi fuldoklott az elfojtott nevetéstől.
-Mi van a kezedben? -szólalt meg Pipi. Sebi meglóbálta a levegőben az üveg vodkát.
-Boldogat! -vigyorgott. -Kínáljuk meg a többieket, vagy igyuk meg az egészet mi?
-Hát... Kínáljuk meg őket, de úgyse kérnek és igyuk meg az egészet mi -válaszolt Pipi, akinek szintén fülig ért a szája. -Várj, megkérdezem őket!
Pár perc múlva visszatért és közölte, hogy valóban senki nem kér. Bent ülnek és elkezdtek nézni valami filmet.
Robi kinyitotta az üveget és Szofi kezébe nyomta. A lány még sosem ivott vodkát, de azt tudta, hogy elég nagyot üt. Ő továbbadta Pipinek, mondván, a szülinaposé az elsőbbség.
Ő fogta magát és összeszedve minden bátorságát beleivott.
-Azta... -mondta. -Mi van ebben? -tette fel a költői kérdést, majd visszaadta Szofinak az üveget.
-Ne sokat! -figyelmeztette Robi.
-Miért? -csodálkozott Szofi. -Úgy terveztem, hogy hagyok nektek.
-Mert kezdőknek elég durva.
Szofinak nem sok ideje volt elgondolkozni azon, hogy Robi aggódik miatta. Eléggé félt. Nem nagyon ivott és még sosem volt részeg, csak olyan cukin becsípett. Nagy levegőt vett és beleivott a vodkába. Az ital égette a torkát, olyan volt, mint a folyékony tűz. Nem is volt tudatában annak, hogy mennyit iszik, amikor valaki kivette a kezéből az üveget.
-Mondom ne sokat! -szólt rá Robi. A lány azt sem tudta, mi történt. Lassan rájött, hogy mennyit ivott. Túl sokat.
Robi majd Viki is ittak és ettől érezhetően jobb lett a hangulat. Minden viccesebb és izgalmasabb lett. Szofi egy váratlan pillanatban megszólalt.
-Én most beleugrok a medencébe -jelentette ki.
-Nem! -hallatszott Robi tiszta hangja. Ő is sokat ivott, de elég edzett volt ahhoz, hogy józan maradjon. -Nem engedem, hogy részegen ússz!
-Én nem vagyok részeg! -háborodott fel Szofi. Amúgy de, de igen az volt.
-Dehogy vagy! -ölelte át megnyugtatóan a fiú. -Inkább csak feküdjünk le, jó?
-Na jó -egyezett bele a lány. -De csak azért, mert cuki vagyok!
-Hát persze, hogy az vagy...
Ott feküdtek a teraszon. Csak feküdtek és nézték egymást. Robi felkapta a fejét.
-Ne! -szólalt meg elhaló hangon. Szofira nézett és folytatta. -Neked volt igazad!
Szofi is arrafelé nézett. Megpróbálta kivenni, hogy mit lát a sötétben. Vikit látta. És Pipit. Csókolózva. Egy kis irigység lángolt fel benne, de örült, hogy egymásra találtak.
-Na ugye, hogy igazam volt? -mosolygott.
A többiek a házban már elaludtak. Csak ők négyen voltak már fent és kiderült, hogy Robinak valóban sok kreatív ötlete van az idő elütésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése